Ezt a filmet sem először néztem meg, de mikor a Horror a Világ Körül tematikán gondolkodtam, hamar eszembe jutott, hogy anno sikerült egy finn-izlandi alkotást is megtekintenem, így előhalásztam, hogy felelevenítsem. A Dark Floors egészen kellemes borzongást tud nyújtani, leszámítva, hogy olyan, mintha kölcsönkérték volna hozzá a Lordi nevű zenekar maskaráit.

Sarah autista kislány, akinek egyéb problémái is vannak, így kórházba kényszerül, hogy kivizsgálják, mi okozhatja epilepsziás tüneteit. Azonban a CT hirtelen meghibásodik, miközben benne tartózkodik és így nem csak ő, de édesapja, Ben is bepánikolnak. Hiába próbálják győzködni az orvosok, hogy még maradnia kellene, hogy kiderítsék a betegség okát, a férfi hajthatatlan, hiszen csak egy apuka tudhatja igazán, mi kell az ő pici lányának. Különben is, meg is sérülhetett volna a gépezetben szegény Sarah, így hajthatatlan és elindulnak kifelé. Arra sem a nővér, sem apja és lánya, sem a biztonsági őr, aki egy csavargót próbál kitessékelni az épületből, sem egy másik látogató nem számítanak, hogy ez a kijutás akár lehetetlen küldetésnek is minősülhet.

A kórházi horrorok általában egy beteg vagy nővér, illetve tébolyult orvos ámokfutásáról, valamint szellemük elszabadulásáról szokott szólni. Ebben a filmben egy másik elemet visznek a cselekménybe, méghozzá a lift kártyát játsszák ki. Ugyanis ahogy haladnak lefelé, újabb áramkimaradás miatt megtorpannak a hatodik emeleten. A furcsa mégis az lesz, hogy látszólag kihalt az épület, sehol sincs senki, se beteg, se orvos nem tartózkodik a szinten. Úgy gondolják, hogy a meghibásodás, vagy tűzveszély miatt üríthették ki a kórházat, így megpróbálnak lejjebb jutni. Azonban ahogy egyre alacsonyabb emeletre kerülnek, kezdenek megváltozni a dolgok, egyre sötétebb és komorabb látványra bukkannak. Hogy hova vezet az útjuk, és valójában mi is történik, azt megtudhatjátok a Dark Floorsból.

A Pete Riski és Alan Smithee rendezte Odalenn ténylegesen bevette szereplői közé a 2006-os Eurovíziós fesztivál győztesét, a Lordit. Így nem olyan meglepő, amit a legelején írtam, hiszen a jelmezek mögött ők rejtőznek. Az ötlet apropóját gyakorlatilag pont ez az esemény szolgáltatta, mert úgy gondolták, hogy a győzelmet meglovagolva egy sikeres horrorfilmet is létrehozhatnak. Nem olyan nagy újdonság ez, hiszen láttuk már a White Zombie-tól, a Cradle of Filth-től és a Nightwish-től is hasonló stílusú filmeket. Valószínűleg Finnországban ez be is jöhetett, mert nagy népszerűségnek örvendenek a Lordi tagjai. Számomra pont ezek a jelmezek tették a filmet kissé mókássá a Dark Floorst. Ettől eltekintve az atmoszférája kimondottan jól sikerült, érezzük a feszültség fokozódását, ahogy egyre lejjebb kerülnek és egyre sötétebbé, kilátástalanabbá válik a kórház. Számomra éppen ezért, illetve a végjáték eseményeit figyelembe véve mindenképpen, a sötétség a halál szimbólumává lesz. Hiszen az alapkiindulás is az, hogy valamilyen betegség gyötri a gyermeket, és apja nem hajlandó engedni, hogy rendesen kivizsgálják őt, feladja az első nap után, hogy nincs azonnali javulás Sarah állapotában.

Tekinthetnénk bírálatnak is ezt a horrort, azon szülők részére, akik úgy gondolják, hogy az orvosok valamiféle istenek, és részben azonnali változást követelnek tőlük, pontos diagnózist, részben pedig azt gondolják, hogy valójában csak kísérleteznek a pácienseken, vagy éppen meg akarják őket mérgezni/ölni. Ezért sokan visszautasítják a kezelést, egyik kórházból a másikba cipelik hozzátartozóikat, vagy épp bezárkóznak és olyan alternatív gyógymódokat keresnek, melyek mellett teljesen megfeledkeznek arról, hogy fiuknak/lányuknak tényleges segítségre volna szüksége. Ezzel pedig gyakran a szeretett rokon halálos ítéletét írják alá, hogy aztán mindenki mást hibáztassanak érte.

Persze lehet másik oldalról is szemlélni a filmet, mert az is benne lehet, hogy néha bizony el kell fogadnunk azt, hogy a sors egy irányba visz bennünket, van, amikor egyszerűen nincs visszaút és fel kell adni, el kell fogadni a változást, illetve azt, hogy valakin egyszerűen nem lehet már segíteni.

Annak ellenére, hogy így elszaladtam a gondolkodásban, én valószínűsítem, hogy ennyire nem mentek bele az alkotók abba, hogy mit jelenthet a film. Minden esetre a vége elég jól sül el, és igencsak meglepő lett. Így egyszeri megnézésre csak ajánlani tudom, főleg, hogy LORDI!

Értékelés: 6,5/10

Smaragd Sárkány