Valójában csak az utolsó húsz percben derül fény a nemzetközi forgalmazásban kapott cím jelentésére, addig ez az eredetileg Taiwanban készült zombis produkció gyakorlatilag fogta a The Raid némi drámával kevert akciófilm koncepcióját, és egész egyszerűen kiegészítette vérre szomjazó bűnöző-élőhalottakkal, hogy aztán a maga enyhén szólva is groteszk túlzásaival próbáljon szórakoztatni minket!

Tajpej-ben járunk egy világvégi paneltömbben, ahol szinte minden méteren burjánzik a bűnözés. Ide tart egy speciálisan kiképzett osztag, aki még csak nem is sejti, hogy a szimplán veszélyes rosszfiúk helyett ezúttal egy ismeretlen eredetű pirulától bezombult lényekkel kell csatát vívniuk. És persze akadnak civilek is az épületben, hogy még érdekesebb legyen az összkép…

Ahogy az a szituáció rövid vázolásából is kiderülhet, itt valójában a nagysikerű indonéz produkció, a  The Raid (Rajtaütés) élőhalottakkal felturbózott, tehát valamelyest még horrorisztikusabb változatával van dolgunk. Maradt ugye a lendületes és pörgős tempó – vagyis a speciálisan kiképzett osztag állandó golyózáporával és közelharci jeleneteivel operáló akció-arzenál -, ehhez jön hozzá az eltúlzott mennyiségű CGI-vérben tocsogó testrészek repkedése, játékidő alatt végig fehérneműben való rohangálás, és a többi ilyen marhaság.

Nyilván valahol meg akarták mutatni a jó és a rossz közötti vékony határmezsgyét – és főleg azt, hogy hogy nem mindenki az, aminek elsőre látszik -, de az ilyen és ehhez hasonló (kis túlzással már-már Walking Dead-es) szintű drámainak mondható momentumok sajnos mind-mind eltörpülnek a brutális méreteket öltő vérontás mellett. Lehet, hogy szomorú a szerelmesek egymás ellen fordulása vagy apa-lánya gyilkosság, de mégsem ez marad meg a filmből, hanem például olyan túlzások, mint a panel-mechában (vagy rejtély hogy miben is?!) lépdelő nagyfater láncfűrésszel való aprítása. (De a zombikkal való harcban előkerül még a járókeret és palacsintasütő is, csakhogy a komikusabb vonal se maradjon ki az egészből.) Apropó, túlzások: kocsival a panel X-edik emeletéről való kiugratás is ide tartozhat, persze előtte még a folyosókon kell kötelezően rallyzva irtani a szélvédőre csapódó élőhalottakat…

De itt még koránt sincs vége, ugyanis a játékidőben valahol egy óránál a lakótömbből kiszabaduló hőseinket elviszik rabszolgának, és egyfajta futurisztikus Éhezők viadala – Zombie Edition veszi kezdetét, melyre erősen szexuális felhang jellemző, és melyben a néhai WIP-filmek (Women is Prison) pszeudo-leszbikus szösszenetei mellett még egy kis Fido-effektus is felbukkan.

Ezt persze megelőzi az Egy évvel később felirat meg hogy már az emberek a föld alá kényszerültek, mert a zombik úgy ellepték a világot etc., de a lényeg mégis az, hogy ekkora már bőven olyan érzése van az embernek, mintha egy teljesen másik filmet nézne, ami az előző egy órában történtekkel már köszönőviszonyba sincs. Szereplőink bár ugyanazok, de az egész zárt helyen a zombikkal koncepció, és úgy eleve minden – számomra teljesen illogikus módon – felborult, szóval elég nagy katyvasz a vége.

Ha ez utóbbi félórát lehagynák – vagy esetleg a játékidőt más jelenetekkel bővítették volna, valami kevésbé elcseszett befejezéssel például – akkor azt mondanám, hogy egy szerehető(en béna) túlzásokban gazdag, vértől fröcsögő akciós horrort kapunk, amely ugyan az eredetiség lehető legkisebb jelét sem mutatja, azért valahol mégis szórakoztatónak tűnt. Legalábbis a szememben.

Értékelés: 6/10

eyescream