Néha bizony meg kell nézni olyan filmeket is, amelyek az IMDB-n alacsony pontszámot értek el, hátha gyöngyszem rejtőzik mögöttük. Sajnos ez az American Conjuring című kanadai horrorral kapcsolatban nem lett igaz. Sokkal jobbra számítottam, mint amit végül látnom sikerült, de legalább születik belőle egy kritika a megszokott amerikai mozgóképek rengetegébe.

Ben és Carol boldogok, mert végre találtak egy olyan házat, ahol együtt élhetnek két gyermekükkel, és ráadásul nem is került túl sokba. Békés kis épület az erdős szélén, emelettel, pincével, külön hálóval mindenki számára. Teddy, a férfi legjobb barátja szerezte nekik ezt a lehetőséget, és szerencséjükre elkergeti a zavartnak tűnő asszonyt, aki megpróbálja elijeszteni őket a beköltözéstől. Teljesen megingathatatlanok, hiszen végre tökéletes otthonra leltek, így megkezdik a ház belakását. Klisé szerint közel 17 éves lányuk lázadó korszakát éli és semmi nem tetszik neki, de igyekeznek megzabolázni a néha magából kiforduló tinit. Legkisebb lányuk, Alyssa nagyon élvezi a helyzetet, mert bármikor játszhat a család kutyájával a kertben és boldogan rajzolgathat a ház bármely pontján.

Aztán valami megváltozik ebben az idilli hangulatban. Mintha valaki lakna az emeleten, ahol Zoe szobája is van, egy elgurult labda, egy lefejelt cső, és lassan elszabadul a házban a pokol. Kérdés csupán az, hogy a ház átkozott, vagy egy gonosz szellem maradt velük, illetve hogy egyáltalán túléli-e a család a helyzetet.

Teddy ugyanis elfelejtette közölni legjobb barátjával, hogy a nem is olyan távoli múltban egy kislány lemészárolta társait a hátsókertben. Valamikor árvaházként működött az épület, akkor történt a tragédia, melyre sosem találtak megfelelő magyarázatot. Persze a gyilkos azóta már rég végzett önmagával is, de lehetséges, hogy egy titokzatos erő késztette rá, mely az emeleten lakott.

A történet pontosan annyira izgalmas, mint amennyire tűnik első olvasatra. Ez bizony egy szimpla Conjuring adaptáció, azonban a gagyibb fajtából. A színészek pokolian rosszak, az alacsony költségvetéstől nevetségessé válnak a gore jelenetek is, a vér leginkább motorolajra emlékeztet. Csapnivaló alkotás, rettenetesen unalmas és élvezhetetlen. Ha azt hinnénk, hogy az amerikaiak csinálják a legrosszabb remake-eket, akkor erősen tévedtünk.

Dan Walton és Dan Zachary rendezték meg azt a förmedvényt, amely akár jó is lehetett volna, ha mondjuk kihagyják az utolsó 5 percet, ami még idegesítőbbé tette, ahelyett, hogy dobott volna rajta. Megtekintését nem ajánlom.

Értékelés: 2/10

Smaragd Sárkány