A Hell Girl második évada kicsit más, mint az előző. Ugye az elsőben megismerhettünk Enma Ai történetét és a titkot, ami a háttérben húzódott, a gyökeret, amely ezen hivatáshoz vezette. Láthattuk, hogy nincs jégből a szíve, hanem ő maga is szerződéshez tartja magát, hiszen félre kellett tennie saját bosszúvágyát, hogy vezekeljen a bűneiért.
„A wavering wraith of karmic retribution on a wandering path of wretched fate. Thoroughly despised and fractured, a set of two mirrors facing one another. Coming forth from darkness where times intersects, your grievance shall be avenged.”
„Az átkozott sors útján karmikus végzetében vergődő lélek. Két elhajított és meghasadt tükör áll egymással szemben. Ahol az idősíkok a sötétségből előbukkanva egymásba fonódnak, a fájdalom, mi ért, nem marad megtorlatlan.” (szerk. ford.)
A Jigoku Shōjo utolsó részei ráébresztettek bennünket, hogy milyen durva hátulütői lehetnek annak, ha babonából vagy félelemből kiindulva, morálisan helytelenül cselekszünk. A japán folklór gyakori szereplője egy hosszú fekete hajú, kimonót viselő női figura, akit még életében olyan szörnyű sérelem, igazságtalanság ért, hogy lelke képtelen nyugodni, így a mi világunkban bolyong, hogy bosszút, illetve megváltást leljen. Enma Ai ennek az egyik megtestesülése, ahogy kiderül róla, elég csúnyán elbántak vele, azonban, ahelyett, hogy a megfelelő eszközt vette volna igénybe, hogy csak azt büntesse meg, aki igazán felelős a történtekért, saját kezébe vette az irányítást, önbíráskodásának pedig az lett a büntetése, hogy a Jigoku Tsushin ősének Pokoli Lányaként elkárhoztassa a vétkező lelkeket.
Valahol ott folytatjuk, ahol előzőleg abbamaradt a múlt ismertetése, és immáron Enma Ai feladata lett, hogy a Pokolba szállítsa azokat, akiket elátkoznak valami miatt. Hogy ez segítség-e vagy valójában csak szimpla bosszú, azt mindenki maga döntse el. A lényeg, hogy a Jigoku Shōjo Futakomori kicsit más szintre emeli az eddigieket, hiszen már nagyjából fény derült a főszereplő sorsára. Így most jóval bonyolultabb esetekről lesz szó, ahol valamiféle csavar van, hogy ne legyen egyszerű eldöntenünk, ki érdemli meg a Pokolra jutást, és valójában ki az áldozat. Így kicsivel közelebb kerülünk a szereplőkhöz, akik a Hell Link segítségét keresik, illetve Ai segítőinek lelkébe is betekintést nyerhetünk.
A Hell Girl főnökét az évad utolsó részeiben megismerhettük, és így a szimbólumok is lassan a helyükre illeszkednek. Ha megfigyeljük a környezetet, ahol laknak, rájöhetünk, hogy a negyedik szereplő, akit nagymamaként emlegetnek, valószínűleg maga a sors, aki a pók hálójából szövi az élet fonalát. Az új kérdés, amire egyértelműen választ kell kapnunk a második évad folyamán, hogy ki a titokzatos Kikuri, aki egyszer csak a semmiből jelenik meg, és látszólag Enma tanítványa lesz. Azonban alapvető különbségek vannak kettejük hozzáállása és viselkedése, valamint szándéka és tevékenysége között. Nyilvánvalóan fakadhat ez abból, hogy eltérő életkorúak, de tagadhatatlan, hogy Kikuri kimondottan gonosznak tűnik.
Ami módosul az eddigiekkel kapcsolatban, hogy most már mi sem mindig tudjuk meg a pontos körülményeket, sőt, van, hogy csak a vége felé kapcsolódunk bele a történetbe, és később ismerjük meg a hátteret. Még az sem lesz egyértelmű, hogy ki az, akinek el kell kárhoznia, sőt, nem is biztos, hogy minden kívánság teljesül majd. Hiszen az élet maga sem fekete-fehér, bárki meggondolhatja magát időközben, illetve a sors fonala úgy is tekeredhet, hogy mást tartogat számunkra, mint elsőre gondoltuk. Az emberek és a világ változik, így nem mindig van szükség Ai segítségére. Valamint nemcsak olyan életesemény létezik, amely tényleges retorziót kíván. Ez viszont sosem a Hell Girl döntése, hanem a miénk, illetve azé, akit sérelem ért. Ezért a lány nem mindig úgy viszi véghez a feladatát, ahogy azt eddig megszokhattuk tőle. Tudjuk az első sorozatból, hogy Ainak igenis vannak érzései, valami egyszer megtört már benne, és ebben az évadban ennek néha halk hangot is ad. De megtanulta a leckét, hogy nem veheti önkényesen kezébe az irányítást, bizony a szerződéskötőre tartozik a felelősség és nem rá. Hiába próbálta ennek ellenkezőjéről meggyőzni az újságíró, itt a lány csupán ítéletvégrehajtó. Sohasem befolyásolhatja mások döntését, amely erős konfliktusokat fog okozni a nézőkben is.
Az is újdonság lesz, hogy míg a Jigoku Shōjoban elsősorban az öreg Wanyuudou változik át szalmabábúvá, most a másik két társ is átveszi a szerepét. Kicsit megismerhetjük az ő múltjukat is, hogy hogyan keveredtek Ai mellé, illetve egyáltalán mi az oka, hogy a bosszúállás szakmáját választották. Korántsem lélektelenek, nem hidegek és számítók, hanem éreznek, látnak, és néha bizony sajnálnak, vagy éppen gyűlölnek is. Ahogyan a fiatal lányban is valami megváltozott, úgy nyílnak meg ők is előttünk, és a konfliktus helyzetek egyre inkább kibontakoznak az animén belül is, nem csak bennünk. Olyan gondolatokat fogalmaznak meg, melyek valójában a néző szemszögéből lehetnek fontosak. Ki érdemel halált, és vajon van-e választási lehetőségük a szerződés megkötőinek? Mi történt volna, ha előbb oldják el a csomót? Megmenthettek-e volna több lelket, ha nem hezitálnak a szereplők?
Ahogy az első évadban az újságíró próbálkozott időnként azzal, hogy meggyőzze a sérelmezetteket, hogy változtassanak, mert igenis van választási lehetőségük, nem mindig a bosszú az egyetlen megoldás, úgy itt a három segéd is időközönként komoly morális kérdéseket kezd felvetni. Nem kérdőjelezik meg nyíltan a kérések jogosultságát, de érződik, hogy sztoikusabb, vagy épp érzelemdúsabb irányba tolódnak el a feladattól függően. Ezek a finom, vagy éppen durva árnyalatok izgalmas színezetet kölcsönöznek az animének.
Leggyakrabban ugye Wanyuudouval találkozunk, aki mintegy szekérként cipeli magával úrnőjét, mikor a feladatát végzi. Az ő története, eredete is előkerül, külön epizódot szentelnek neki, hogy miként lépett Ai szolgálatába. A fiatal gésa, Hone Onna tragikus múltjára is fény derül és hogy miért csatlakozott a lányhoz. A legfurcsább talán Ichimokuren valódi énje, hiszen kicsit kilóg a többiek közül. Egy-egy ponton azonban mindegyikük képes azonosulni az áldozattal, és tapintható feszültséget generál bennük, hogy (elvileg) nem befolyásolhatják a megkereséseket, a döntéseket, melyek az embereknek maguknak kell meghozniuk. Mindeközben Kikuri egyre furcsábban kezd el viselkedni, nem lehet tudni, mi a valódi szándéka, illetve pontosan ki választotta ki őt, és mi a terve vele.
Innentől kezdve pedig új szituáció körvonalazódik, hiszen bizonyos esetekben amolyan versengés indul meg a két főszereplő között, miként a Tru Calling lezáratlan évadában. Ez viszont érdekesebbé, színesebbé varázsolja az egyre bonyolódó ügyeket. Nem titkolom, hogy ezzel sikerült elérniük az alkotóknak azt is, hogy a színvonal ne csökkenjen az epizódok során. Egyre kiszámíthatatlanabbak lesznek az események, és elmélyülünk az esetek érintetteinek, illetve a mellékszereplőknek a lelkében is. A legkritikusabb pillanatokban nyúl bele a történetbe Kikuri, a legrandomabb módon viszi el teljesen más irányba a cselekményt. Nem árulom el a végkifejletet, viszont egyértelműen a harmadik évad irányába mutat minden, tehát érdemes folytatni a sorozatot, mert megéri. Ráadásul az utolsó pár epizód olyan meglepetést és izgalmat is tartogat a számunkra, amire egyáltalán nem gondoltuk volna, amikor elkezdtük nézni. Végre választ kapunk a kérdésünkre, hogy miért csinálja Ai, amit vállalt, és hogy miért nem roppan bele a borzalmas teherbe. Egykor ő is választott, és Kikuri most igazán próbára teszi a türelmét, így fontos mozzanat, hogyan reagál majd a sorozat vége felé.
A címeket nem felejtem el bemutatni, hiszen időközönként ilyesmire is vállalkozom, hogy kicsit elmélyedek bennük. Az első sorozat a Jigoku Shōjo nevet viselte, azaz 地獄少女, mely szó szerint Pokoli Lányt jelent. Ez az évad Jigoku Shōjo Futakomori, 地獄少女 二籠, melyet valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy Pokoli Lány: Két Fogoly. Az utolsó pedig Jigoku Shōjo Mitsuganae, avagy 地獄少女 三鼎, tehát Pokoli Lány: Három áldozati edény. Ez az angol fordításokkal (Hell Girl: Two Mirrors, Hell Girl: Three Vessels) nagyjából összhangban is áll, bár a kanjik jelentése mélyebb tartalmat kölcsönöz a címeknek.
Mint említettem, jóval többet kell gondolkodnunk, a szituációk jóval komplexebbek és így az első évadhoz képest egyik sem lesz egyértelmű eset. Az alkotói gárdában csupán annyi változott, hogy a zenei irányítást Yamada Minoru (Noragami) vette át. Ha ügyesek vagytok, észrevehetitek az utalásokat az előző főcímzenéjére. SNoW NightmaRe című számával nyit az anime és a záróakkord Noto Mamiko (Enma Ai szinkronhangja) Aizome-ja.
Egyértelműen állítom továbbra is, hogy a sorozatot az egyik legkiválóbbnak tartom, és a második évad is figyelemreméltóra sikeredett. Nincs kérdés, ez is maximális pontszámot érdemel, mert az esetek izgalmasak, tudnak újat mutatni. A Jigoku Shōjo Futakomori tartja a színvonalat, sőt feljebb lép egy szintet, mert képes kiszámíthatatlanná válni és olyan fordulatokat hozni, amely odaszegez bennünket a képernyő elé.
Értékelés: 10/10
Smaragd Sárkány
Be the first to comment on "Jigoku Shōjo Futakomori (TV) (2006-2007)"