Richard Bachman neve valószínűleg sokaknak nem mond semmit. Ám ha azt mondom Stephen King, akkor szerintem bátran gondolhatom azt, hogy mindenki tudja, kiről beszélek. A két név pedig egy azon személyt takarja. A kezdeti műveit még álnéven megjelentető, a horror koronázatlan királyának tartott író, számtalan jobbnál jobb (és kevésbé jobb) művével borzongatta már meg a műfaj kedvelőinek idegeit. Olykor viszont egy-egy írás erejéig kikacsintott más műfajok felé is, melyek közé a Hosszú menetelés is sorolható. De, hogy miben másabb e könyve, és miért éppen 2015-ben jelent meg az amúgy ’79-ben íródott történet? Nos, erre a válasz alant található.

A történet (mily meglepően) a Hosszú menetelésnek elnevezett, túlélő játékról szól. 100 tizenéves fiatal indul el egy szinte végtelennek tűnő „sétára”, melyek közül azokat, akik feladják, vagy feladni kényszerülnek, megállnak, vagy csak szimplán túl lassan haladnak, nemes egyszerűséggel agyonlövik az őket árgus szemekkel követő katonák. A főszereplő Garraty is eme száz fő tagjaként indul el a versenyen, hogy elnyerhesse a fődíjat, mely nem más, mint az eddigi átlag életből való kiemelkedés, a felsőbb rétegekbe. A menetelés során barátokra, társakra lel, miközben nemcsak a többi versenyzővel, az időjárás szeszélyeivel, de saját önnön testével is fel kell venni a harcot. De vajon ki győz végén?

Sajnos King könyve eléggé hiányos darab lett. A háttérvilágról és az azt mozgató erőkről az egész regény alatt a szükségesnél többet sajnos nem tudunk meg. Senki se várjon, mélyen szántó gondolatokra, fiktív történelmi eseményeket ábrázoló leírásokra, mert mindösszesen néhány elvétett mondatból kell összeraknunk azt, hogy tulajdonképpen miért is szükséges a cselekményt biztosító túlélőjáték. Ez számomra kissé zavaró volt, mert úgy éreztem, az író tulajdonképpen nem is akart foglalkozni a háttér kidolgozásával, inkább tényszerűen kezelte a Hosszú menetelés létezését. A másik ilyen zavaró tényező a főszereplő motiválatlansága volt, amit nem is tudtam hova tenni. Mert míg a háttérvilág elnyomása magyarázható az igen sok karakterre és az ő szenvedéseikre koncentráló történetnek, addig Garraty motivációhiányára már nem találok szavakat. Egy teljesen átlagos amerikai srác, akinek nincsenek se lelki, se igazán megrázó anyagi gondja, mindennemű ok nélkül miért jelentkezik egy olyan játékba ahol nagy valószínűséggel az életet veszti? King a háttértörténethez hasonlóan, erre sem adott választ, mindösszesen annyit kaptunk, hogy “mert csak”. Míg a főszereplővel együtt versenyző srácok között többen is konkrét indokokkal indulnak a menetelésen, addig Garraty feltehetőleg szimpla unalomból jelentkezik. S azért írtam a „feltehetőleg” szót, mert bár a könyv próbál a témáról értekezni, konkrét válaszokat nem kapunk rá. S ez számomra igen zavaró volt, pont ezért ültem értetlenül a könyv előtt. Hisz én is, mint sokan mások, már megszoktam King már-már túlontúl részletes kidolgozásait, mind a világot, mind a karaktereket és azok motivációit illetően. Így nemcsak az álnév miatt, de maga az írói stílus miatt is olyan érzésem volt, mintha nem is a híres író egyik művet olvastam volna.

Erre még inkább ráerősített, a horror mindennemű hiánya. De még a thriller komolyabb rétegeit is csak elvétve érinti a mű. Hisz az egész végig tulajdonképpen egy átlagos úgynevezett young adult-regény. Ami King rajongói számára valószínűleg furcsa lesz, hisz’ nem nagyon találkozhattunk eme műfajban íródott könyvel, ami az említett szerző tollában pattant ki. S talán ezért jelent meg most a mű magyar fordítása, s nem korábban. Manapság gyakorlatilag aranykorukat élik a young adult-regények, történetek, mint pl. az Éhezők viadala, vagy az egészet elindító Alkonyat-széria, ahol a történet középpontjában a tinédzserkorból már kilépő, de a felnőttek világába még nem beleérett fiatalok állnak. Stephen King műve pedig tökéletesen beleillik a mai trendekbe, így nem csodálkozok azon, hogy csak most jutott el kishazánkba.

Ám ezek fényében is azt kell mondanom, hogy a könyv végig szórakoztató és könnyedén leköti az olvasó figyelmét. Én személy szerint bár nem vagyok a young adult irodalom elkötelezett híve, sőt… ám még is cseppet sem unatkoztam alatta, végig érdekesnek tartottam a történéseket, és a cselekmény is magába szippantott. Ott szurkoltam magam is a megismert karaktereknek, és kíváncsian vártam, vajon ki marad a végére, ki lesz az, aki az egészet megnyeri. Talán ez a varázsa eme műnek, hogy a hiányosságai ellenére is képes leszögezni az embert, arra késztetni, hogy tovább olvassa, várja, hogy kit lőnek agyon legközelebb. S féltve őrizgetni a megkedvelt karaktereket.

A Hosszú menetelés, nem szokvány King-mű. Erősen érezhető rajta a szerző korai szárnybontogató, saját „hangját” kereső próbálkozásai. Vannak hiányosságai, és közel sem annyira mély, mint más regénye az írónak, ám még is azt mondom, hogy mindenkinek érdemes egy próbát tenni vele. Rajongóknak kötelező darab, de csak óvatosan vele. Akik pedig nem szeretik Stephen King írásait, de érdeklődnek a young adult-irodalom iránt, szintén érdemes egy próbát tenni, mert a tökéletesen beleillik a mai trendekbe.

Értékelés: 7/10

(Wooltur)