New York kikötője felé egy tisztázatlan eredetű hajó sodródik, legénység nélkül, ismeretlen rakománnyal. Nyugi, nincsen benne koporsó – ez most nem az a történet. A helyszínre kirendelt hatóságok az állítólagos kávészállítmány helyett kis zöld tojásokra bukkannak, amelyek hő hatására kipukkadnak, és szinte azonnal végeznek a mit sem sejtő tudósokkal. Izgi, mi?!

Nem sokra rá megkeresik az ominózus kávészállítmány raktárát, ahol ismét csak egy csomó tojásra bukkannak, meg pár fazonra – bár ez utóbbiak nem sokat töltenek a képernyőn, ugyanis hamar kirobban a belük. Hőseink egy sor vizsgálat után rájönnek, hogy ezek a tojások bizony földönkívüli eredetűek, így egyből felkeresik az első űrhajóst, bizonyos Hubbard nevűt, aki társával Marson járt, mert ő bizony hasonló dolgokról látott, csak bolondnak nézték.

Következő lépésként pedig elutaznak Dél-Amerikába, egészen pontosan arra a kávéültetvényre, ahonnét a szállítmány is származik. Nemhogy Hubbard halott társával, de egy alagsorban tartott, hatalmas földönkívüli anyaállattal is találkoznak…

Ezen olasz-német koprodukció kezdetben meglepően hasonlít az Alien-filmekben történetére, de aztán ahogy megpróbál tőle eltérni, úgy lesz mind középszerűbb és unalmasabb. Maguk az effektek (hasfalrobbanás, repkedő belekkel) a kornak megfelelően lettek elkészítve, akárcsak a Goblin elég sok helyen felbukkanó kísérőzenéje.

Habár a film utolsó részéig egyáltalán nem látjuk azt a bizonyos organizmust, ami a tojásokat lerakta, amikor megpillantjuk, akkor sem lehetünk maradéktalanul elégedettek, ugyanis a küklopsz meglehetősen kidolgozatlanul és esetlenül néz ki. Lewis Coates alias Luigi Cozzi filmjét csak és kizárólag a retro-korszakért rajongóknak merem javasolni.

 

Értékelés: 5/10

eyescream