Viszonylag egyértelmű, hogy egy szigetország lakói leginkább a víztől és a benne előforduló élőlényektől félnek leginkább. Így kevés olyan japán horror van, ahol nem játszana központi szerepet ez az egyébként nélkülözhetetlen természeti elem. Nos, hogy mi is pontosan a GYO: Tokyo Fish Attack, azt leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy egy zseniálisan megvalósított tipikus zsé kategóriás amerikai trash.

Kaori az érettségijét kettősen ünnepli. Egyrészt Okinawara utazik a barátnőivel, másrészt készül, hogy elvegye őt szerelme, Tadashi. A hangulatot megalapozza Erika és Aki, akik teljesen mást várnak ettől a pihenéstől. A lányok elvonulnak egy házba, ahol békésen iszogathatnának, azonban a helyhez közeledve valami irtózatos bűz csapja meg az orrukat. Nemsokára kiderül, hogy olyan eseménybe sikerült belecsöppenniük, ami egész Japánt érinti és Tokyo is veszélyben forog. Az óceánból a partra özönlenek a vízi állatok és valamiféle furcsa szerkezetnek köszönhetően ellepik a partokat, utakat, majd végül a városokat is.

Én figyelmeztettem mindenkit, ez egy teljesen átlagos cápás pornó sztori. Magyarul egy valószínűtlenül extrém szituációból kifolyólag a halak megtámadják a szárazföldet és elfoglalják azt. Láttunk már ilyen természeti katasztrófából (Zombeavers, Sharknado, Lavalantula), vagy egyéb kísérletből fakadóan (Piranha) kialakult válsághelyzeteket. Nem nagyon kell mélyre ásnunk ahhoz, hogy megfejtsük, hogy a GYO is ezek veszélyére próbálja meg felhívni a figyelmet némiképp extrém eszközökkel. A fő különbség azonban itt az, hogy egy animében ez meglepően jól tud működni, nem feltűnő a grafikai különbség, hiszen animált, rajzolt karakterekről van szó.

Bevallom az első képsorok nem igazán győztek meg, aztán az események magukkal ragadják a nézőt és egy igazán frappáns sztori kerekedik az egészből és egyáltalán nem érezzük gagyinak, sőt a háttér információk, illetve az okok is igen kreatívan vannak kifejtve. Nyilván ezek szoktak a legsarkalatosabb pontjai lenni az ilyen típusú horroroknak, amelyek elviszik a zsé irányba a műveket. A GYO-t újra megtekintve viszont simán beugrottak olyan freaky fact-ek, amelyek akár alá is tudnák támasztani az események magyarázatául szolgáló, feltárt tényeket. Ettől pedig kissé ijesztővé is válik az anime.

A GYO alig több, mint egy órás kis OVA, ennek ellenére minden benne van, ami kell az ilyen típusú filmekbe. Főhőseink hasonlóan viselkednek, mint az amerikai cápás pornókban, ettől kap egy kedves vígjáték színezetet a hátborzongató történet. Persze itt sokan mondhatnák, hogy egy rajzfilm nem lehet igazán félelmetes, de erre számtalanszor sikerült már rácáfolnom. Valamint ne felejtsük el azt, amivel a legelején indítottam: egy szigetországnak egy ilyen esemény valóban horrorisztikusan realisztikus lehet.

A mű eredeti címe: ギョ うごめく不気味 = GYO: Bizarr gomolygás. Junji Ito kétkötetes mangája, melynek fő történetét adaptálták animévé. Takayuki Hirao rendezése egyszerre szívderítően vicces és vérfagyasztóan groteszk. Meglepően szórakoztató, Takuro Takahashi karakter dizájnja egyszerre harmonizál és ellensúlyozza a 3D animáció (Kōjirō Shishido) elnagyoltságát. Semmilyen kivetnivalót nem találtam benne, annak ellenére, hogy van egy jelenet, ami iszonyatosan indokolatlannak tűnik elsőre, majd egy újabb jelentéstartalommal, üzenettel látja el a GYO-t. Nem is beszélve arról, hogy beugranak nekünk Romero klasszikusai is, ami feltételezhetően egyáltalán nem véletlen.

Bizony ezt az animét ajánlhatom az egyszerű szórakozásra, kikapcsolódásra vágyóknak, de akár első randis is lehet, mert a háttérben bátran el lehet szexelni, sok mindenről nem maradunk le a történettel kapcsolatban. Persze a mögöttes tartalom nem marad el, csak sikerült – ügyesen bár, de – elhülyéskedni az egész alkotást. Félreértés ne essék, én kedveltem a GYO-t, sőt, szerintem kimondottan kreatív. Viszont szerencsére – remélhetőleg szándékosan – nem veszi túl komolyan magát.

Értékelés: 7/10

Smaragd Sárkány