Az utóbbi időben bőségesen elláttak minket a gyengébbik nemből kikerülő, misztikus vagy éppen a folklór által életre keltett legendás lényekkel, gondoljunk csak a Sennentuntschi: Curse of the Alps (2010), Thale (2012), Mamula (aka Nymph, Killer Mermaid, 2014) című filmekre, most pedig Gregg Bishop fogta a VHS antológia Amateur Night szegmensét, és készítette el annak egész estét változatát. Ez klassznak tűnik, de vajon volt értelme?!

Jonah nemsokára nősül, így három haverjával ellátogatnak valami klassz sztriptízbárba, amiről hamar kiderül, hogy mégsem annyira klassz. Viszont egy ott megismert fazon elviszi őket egy igazán vagány helyre, ahol aztán mindenféle perverzióra éhes kan megfordul – legyen roncsolt arcú, mozgássérült vagy éppen félkezű. Míg haverjai a pultnál lazáznak, és piócás koktélokat ízlelgetnek, addig Jonah-t egy külön szobába vezetik (merthogy mégiscsak ő az ünnepelt) és egy titokzatos nő hamar elkábítja földöntúli énekével.

Mit elkábítja, szabályszerű orgazmust idéz elő nála. Ezért aztán, mikor látja főszereplőnk, hogy a rejtélyes csajt lakat alatt őrzik, úgy dönt, hogy haverjával mindenképpen meg kell szöktetniük. A marcona őrök persze utánuk erednek, de nem telik bele sok idő, hogy Jonah megértse, mit is engedett valójában szabadjára…

Filmünk inkább a misztikus thriller vonalán mozog, bár ez is a produkció második felétől jön elő, merthogy az eleje nem több mint egy felejthető és középszerűen hatásvadász valami a Másnaposok-spin-offjának oltárán, főleg az ördögi rituálés kezdéssel akarnak nagyot szakítani. Az előkészítő szakasz után aztán szerencsére több teret engednek Hannah Fierman – már a VHS-epizódban is érzéki brutalitását fejtegető – karakterének, aki az első pillantásra a falfehér bőr és otromba műszempillák irritáló kombinációjától eljut a néhol hosszú és hegyes farkát csóváló, néhol szárnyakat növesztő, de többnyire teljesen mezítelen, véres testű, karmos, fogas jószág, Nemlétező Szörnyek kézikönyvébe illő kompozíciójáig.

Szerencsére rajta kívül is akadnak emlékezetes pillanatok a filmben – például a pióca segítségével átvitt üzenet kreatív megvalósítása -, de úgy érzem lett volna még benne bőven potenciál. És most nem pont a cirkuszigazgatónak beillő komplexum vezetőjére gondolok, vagy a  csupán egy jelenet erejéig magát felfedő gorgóra. Lezárása nem is lehetett volna méltóbb a koncepcióhoz, szóval nem annyira vészes a film, mint azt az első 20 perc után gondolnánk. Tanácsom, hogy adjatok neki egy esélyt!

Értékelés: 7/10

eyescream