Oldalunkon már megannyi rosszabbnál rosszabb filmet mutattunk be nektek, kezdve Ed Wood zseniális műalkotásaitól egészen az Asylum trágya dombjaiig . Én magam sem hittem volna, hogy ezek után még lehet lejjebb, azonban a Manos: The Hands of Fate nevű förmedvény minden képzeletem felülmúlta. De hogy is lehet ellállni egy olyan alkotásnak, amiről az a hír járja, hogy még a hírhedt Plan 9 form Outer Space című filmnél is borzalmasabb.

A történet…nos történet, mint olyan nincs, legalábbis szinte alig vettem észre kohéziót az egyes jelenetek között. Ha lenne sztori, az arról szólhatna, hogy egy család Michael (Harold P. Warren), Margaret és gyermekük, Debbie, eltéved az Új-Mexikói sivatagban, mikor is egy házhoz érkeznek, ahol egy furcsa ember, Torgo (John Reynolds) köszönti őket. Torgo nem örül a látogatónak, akik szállást keresnek éjszakára, hiszen fél, hogy mestere (Tom Neyman), aki már évek óta halott megharagszik rá, hisz nem szereti a gyerekeket. Ennek ellenére befogadja őket, hisz a mester, aki egy pogány kultusz vezetője, így a halál után is él, beleszeret Margaret-be, és feleségül akarja venni. Ez azonban nem tetszik mesterének, aki az éjszaka leple alatt felébred, hisz a nőt a saját kis háremébe szánja. Ezért Torgo elárulja urát, aki megbünteti, majd üldözőbe veszik a kis családot, kiknek az életükért kell menekülniük az sötét éjszakában a senki földjén…

Ahogy a történetből is látszik, az egész 110 perc egy nagy katyvasz, hisz nem csak, hogy unalmas, de még követhetetlen is a logikátlan történet.  Maga a mű születése kabaréba illő és szokatlan. A rendező, Harold P. Warren, aki egyébként az egyik főszereplőt is alakítja, egy El Paso-i műtrágya kereskedő fogadást kötött, hogy ő horrofilmet fog csinálni. A jeleneteket hang nélkül vették fel, a szöveges részeket pedig utólag, stúdióban adták hozzá, ami még egyet dob az élvezeti faktoron, hisz így érthetetlenné is válik az egész. A történetbe olyan jelenetek kerültek, amiknek semmi köze sincs a filmhez, legalábbis egyáltalán nem értem sem a rendőrök sem pedig a titokban csókolózó fiatal pár szerepét. Maguk a szereplők, akik egyébként Warren ismerősei, nevetségesen játszanak, ami nem csoda, hisz legtöbbjüknek ez volt az egyetlen alkalom, hogy vásznon szerepeltek.  Maga a főgonosz egyenesen nevetséges és nem félelmetes, főleg a hatalmas kezeket ábrázoló ruhájában. Talán pont ezért veszélyes, hisz ha az ember meglátja, halálra röhögi magát. Amikor megtámad valakit, esetleg pofont ad, tökéletesen látszódik, hogy mellé üt, ahogy zseniálisan borzalmasra sikerült az a jelenet, mikor a feleségei egymásnak esnek, körülbelül fél órára. Miközben szépen halad előre a történet, időnként visszatérünk hozzájuk és látjuk, hogy még mindig ugyanott verekednek, ugyanolyan bénán.

Azonban mindezek ellenére a legtragikusabbra a vágás sikeredett. Az még hagyján, hogy néha a kameraállás miatt nem látjuk, hogy egyáltalán ki beszél, teljesen zavarossá téve a jelenetet, azonban ugyanabban a jelenetben előbb még itt állnak a szereplők, majd a vágás után ott, végül visszatérnek eredeti helyükre. Komolyan mondom, a gimnazista média órás filmünk jobban lett vágva, pedig drága jó barátom még csak akkor ismerkedett a Sony Vegassal. Tulajdonképpen lehetetlen komolyan venni a Manos: The Hands of Fate-t, de hogy is lehetne azt a művet komolyan venni, melynek plakátján az áll, hogy: „Furcsa és ijesztő emberek kultusza, akik összegyűjtenek gyönyörű hölgyeket, hogy eltorzítsák őket egy égő kézzel!” Természetesen ez az égő kéz is csak egyszer jelenik meg az alkotásban, azonban azóta se jöttem rá, hogy mi lehet a funkciója. Hihetetlen, azonban egyetlen pozitívuma van az alkotásnak, méghozzá a zárójelenet, mely csavarosra és ijesztőre sikeredett. Ha másért nem, ezért az egy momentumért érdemes volt megnézni a Manost. Utána az ember tényleg elgondolkozik, hogy vajon ezután mi történhet, sőt már az is elkezdi érdekelni, hogy szegény Torgo hogy került oda.

Összességében a Manos: The Hands of Fate egy tragikusra sikeredet baklövés, nem ajánlom senkinek a megtekintését, még az utolsó jelenetért sem. Azonban nem kell attól tartani, hogy ez az alkotás elveszi Ed Wood gyöngyszemétől, a Plan 9-tól a világ legrosszabb filmjének címét, méghozzá annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Manost nem lehet filmnek nevezni.

Értékelés: 0/10

Kele-man