Amikor éjfélt üt az óra, mindenféle szörnyűségek árasztják el a Földet: démonok, kannibálok, gyilkosok, kísértetek és szörnyek rajzanak fel tanyáikból, nyomukban pedig halál sarjad! – ezzel a felvezetőszöveggel harangozták be ezt az idén készült horror-antológiát, melyben a múltkori gyűjtemény 31 nyúlfarknyi kisfilmével szemben csupán kilenc történet kerül bemutatásra. És ez mindenképpen pozitívumnak tekinthető.

És hogy milyen hátborzongató szituációkkal találkozhatunk, ha vesszük a fáradságot, és belevágunk ebbe az antológiába? Nos, sorolom. Két barát véletlenül kilesi, hogy a ház lakói emberhússal táplálkoznak. Egy álmatlanságban szenvedő (vagy talán megszállt?) kisfiú kibírhatatlanul viselkedik. Egy sorozatgyilkosra – aki csak és kizárólag a pöttyös ruhás emberekkel végez -, rátalál a szerelem; vagy mégsem?! Egy lakókocsis redneck szokásos semmittevését egy monster zavarja meg. Egy sötét átok újra felbukkan a múltból. Egy zenész egy különös lakásba költözik, ahol rá kell jönnie, hogy az ihletnek súlyos ára van! Egy szerencsétlen pofa, akinek a fenekében egy éhes szörnyeteg lakozik! Egy televíziós gyermekműsor plüss hőse egy apróság segítségére siet. Visszatérés a kísértetkastélyhoz, ami nyomasztó emlékeket őriz. Nagyjából ennyi.

Ez így leírva elég ötletesnek tűnhet, de sajnos nem az. Kilenc epizód közül igazából kettő-három volt az, ami valamiért kiemelkedik a középszer jótékony homályából. A Crazy For You, vagyis a pöttyös ruhás embereket gyilkoló fazon felszínes romantikába torkolló története már-már szeretni való abszurd és röhejes, habár a csattanó simán megjósolható. Szintén a valamelyest dicsérhető kategóriába tartozik a Feeder misztikus alaptörténete, habár vártam volna valamiféle tényleges lezárást.

Igaz, hogy a The Mill At Calder’s End báb-animációs epizódja is megpróbál kissé felülemelkedni a többi szegmens hangulatán, de az atmoszféra-teremtésen kívül mást nem ad. Így történhetett, hogy hatalmas trash-rajongóként az antológia Roid Rage című kisfilmje vitte nálam a pálmát, ami tulajdonképpen nem más, mint a vagina dentata mítoszából építkező Teeth (magyarul: Mély Harapás), a Szex parazita avagy a Gyilkos punci c. japán elborultság, illetve a Bad Milo néha előbukkanó segg-szörnyének különös kombinációja. Annyira amatőr és költséghatékony a megvalósítása, hogy nem lehet nem élvezkedni rajta, haha!

Viszont ha összességében nézzük, ezekért nem igazán éri meg másfél órán át bámulnunk a képernyőt. Úgyhogy sajnos egy újabb felejthető gyűjteménnyel gazdagodott a horrorfilmek véget nem érő sora, a Nem ajánljuk szekcióban.

Értékelés: 5/10

eyescream