Az ember olykor extrém körülmények közt való viselkedését tanulmányozó kísérletek számtalan érdekes és megdöbbentő eredményt hozhatnak. A környezetükből kiemelt egyének olykor különös változásokon mehetnek át, pláne, ha az újdonsült körülmények cseppet sem mondhatók hétköznapinak. Matt Osterman 2015-ös filmje, a 400 Days ugyanezt a koncepciót veszi alapul a történet felépítéséhez. 

Egy szimulációs kísérlet során négy űrhajóst helyeznek el egy, a külvilágtól teljesen elszeparált, föld alatti bázison négyszáz napon át bezárva tartva őket, modellezve ezzel egy hasonló ideig tartó űrutazás emberre gyakorolt pszichológiai és biológiai hatásait. Kikötés, hogy az asztronauták semmilyen körülmények közt nem hagyhatják el a bázist, ellenkező esetben a kísérlet azonnal véget ér. A három férfiból és egy nőből álló legénység hétköznapjaiban nagyjából egy éven át semmilyen érdemleges változás nem történik, a csapat tagjainak legnagyobb gondjai közé a bezártság érzése és az unalom tartoznak, teljesen érthető módon. Azonban az utolsó néhány napban, hétben nem várt komplikációk lépnek fel, emiatt pedig egy teljesen új fordulatot vesz a kísérlet…

Úgy gondolom, a témaválasztás rendkívül sok lehetőséget tartogat magában, hiszen a pszichológiai thriller és a sci-fi kombinációjából már jó néhány igencsak tetszetős filmet sikerült összehozni. Ennek megfelelően, mondhatni magas elvárásokkal fogtam neki a 400 Days megtekintésének, az eredmény pedig azt hiszem, felemásnak mondható. Az első fél órában gyakorlatilag, a történet szempontjából semmi sem történik, de persze valahogy fel kell vezetni a későbbi cselekményt, más kérdés, hogy lehetett volna ezt némileg fantáziadúsabban megtenni. A színészi játék átlagos, bár a karakterek is meglehetősen felszínesek, így sokat nem is nagyon lehetett volna kihozni belőlük, függetlenül attól, ki játszaná őket.

Az események valahol félúton pörögnek fel, itt viszont egy igencsak hangulatos rész következik, ami egészen az utolsó percekig kitart, a készítőknek sikerült elérni azt, hogy a filmnézés közben a néző elkezdjen agyalni a történet megoldásán. Szándékosan használom ezt a kifejezést, ugyanis a 400 Days folyamatosan felszínen tart egy kérdést, amire a film végén egészen érdekes és sajátságos módon adja meg a választ. Ezzel el is érkeztünk a leginkább megosztónak mondható elemhez, hiszen biztos vagyok benne, hogy ez a fajta lezárás nem mindenkinek nyerte el maradéktalanul a tetszését.

Összegzésképp, a 400 Days a maga nemében korrekt kis alkotás, különösebb plusz töltetet nem hordoz magában, de remek szórakozást nyújthat egyszeri filmnézés esetén.

Értékelés: 6,5/10

Kinek ajánljuk: Aki vágyik egy szórakoztató, de nem túl bonyolult sci-fire, és akit nem zavarnak a különös befejezések.

(Absvrd)