Nehéz manapság újat nyújtani vallási témájú horrorokban. Akarva-akaratlanul is mindegyik végül beleesik az ördögűzős klisékbe és ezáltal bugyuta, sokszor látott, kiszámítható filmmé avanzsálnak. A The Offering esetében nem elég, hogy hiányzik a kicsit is ötletes befejezés, ráadásul a rendező bele is bonyolódott saját ötleteibe, ezáltal pedig egy olyan vallási horrort sikerült összehoznia, amelyet nem egyszerű kibogozni.

A fiatal újságíró, Jamie Szingapúrba érkezik, hogy rájöjjön a titokra, miért is lett öngyilkos nővére. A nyomozás egyre érdekesebb irányt vesz, amikor a lány rájön, hogy egyfajta vírusról van szó, amely megfertőzi áldozatait és öngyilkosságra veszi rá őket egy jobb élet reményében. A gonosznak azonban éppen ez a célja, ebből táplálkozik.

A legtöbb kritika, amelyet elolvastam a filmmel kapcsolatban, az arról szólt, hogy egy igazi katyvasz lett a mű. Van itt minden, Bábel, Leviathan, bináris számrendszer, számítógépes vírusok, ördögűzés, szellemek. Egyvalami nincs, összefüggő, értelmes sztori. Ami még szintén hiányzik a műből, az a profi stáb. A fényképezés, az operatőri munka, a megvilágítás, a színészi játék mind-mind csak elvesz az élvezeti értékből. Sajnos amekkora pluszt tud adni egy jó gyerekszínész egy horrorhoz, annyira tönkre is tudja tenni – mint azt itt is megfigyelhető.

Az egyetlen, ami ki-kizökkent minket a zavaros cselekményből, az egy-egy jól sikerült jelenet, ijesztő kép, ötletes öngyilkosság. Ám ez azonban bőségesen kevés, hogy a film kiheverje a “kevesebb néha több” elv teljes nélkülözését, ezáltal a film egy önmagát magyarázni képtelen, unalmas lezárású horror lesz, amit nyugodtan ki lehet hagyni.

Értékelés: 4/10

(Varin)