Bevallom, kicsit most csalok, hiszen ez a mű valójában nem tartozik az animék közé, hanem egy amerikai rajzfilmről van szó. Ettől függetlenül egészen kellemes a hangulata és a Riddick Krónikák világa akár a japán rajzfilmek szellemiségét is megeleveníthetnék. Olyan értelemben viszont mindenképpen érdemes beszélni róla néhány szót, hogy rajzolt és kimondottan horror, slasher, hentelős kis képi anyag.

A mű pontosan a Pitch Black és a The Chronicles of Riddick eseményei közé illeszthető be, kvázi, mintha fogták volna Rippley karakterét és egy rövid időre felébresztették volna, hogy küzdjön egyet a predatorokkal vagy néhány elkószált facehuggerrel… Mármint körülbelül ennyi értelme volt egy rövid epizódkát csinálni ebből, ahelyett, hogy egy tisztességes sorozatot hoztak volna össze a két film cselekménye közé. De az előkritika után azért illene valamit a rajzfilmről is mondanom, nyilvánvaló okokból.

Szóval Richard B. Riddick éppen az űrt szeli át kedvenc elkötött űrhajóján, a fedélzetet igazságosan megosztva Abu ‘Imam’ al-Walid-dal, valamint a fiú/lány/látnok Jack-kel, amikor támadás éri a járművet és bevontatják egy hatalmas űrjáróba. Innen aztán valahogyan ki kell szabadulnia, lehetőleg élve és minél több ellenséges fejvadászt/zsoldost/rosszfiút/rosszlányt alaposan és jó véresen kinyiffantva. Gyakorlatilag end of story. Nyilván nem ilyen egyszerű az egész és a kaland egészen izgalmas, azonban sajnos a 35 percbe ennél többet nem nagyon sikerült belepréselni. Ezért viszonylag kár. Viszont a cselekmény szerencsére megfelelően kreatív és a Peter Chung (Animatrix: Matriculated, Æon Flux, Diablo III: Wrath) rendezte alkotás megállja a helyét, csupán elég soványka.

Ettől eltekintve kimondottan frappáns és izgalmas, így megtekintésre alkalmasnak találtam, mindenképpen a két film közé ékelve és a harmadik, lezáró epizódot kihagyva.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány