Az 1984-ben született Robert Jackson Bennett első regénye (Mr. Shivers) elnyerte a Shirley Jackson-díjat, második kötetét pedig Edgar, illetve Philip K. Dick díjjal jutalmazták. Horzsolások című negyedik műve – amiért szintén Shirley Jackson-díjat zsebelt be – horror, sci-fi és fantasztikum műfaji jegyeit egyaránt magán hordozó, inter-galaktikus mítosz-regény, amely az amerikai álom jelenségét egy egészen fura szemszögből próbálja bemutatni, így aztán egy feszültségben tobzódó, izgalmas és misztikus, ám mindenképpen szórakoztató történet részesei leszünk!

Mona Bright, a lassan negyvenhez közeledő ex-rendőrnő, sokévnyi szolgálat, és egy vetélést követően szétment házasság után nincs valami jó passzban. Céltalan lődörgésének egy levél vet véget, melyben közlik vele, hogy az új-mexikói Wink-ben (régóta halott édesanyja révén) egy házat örökölt. Egy esetleges új élet reményében útra kel tehát, hogy megkeresse ezt az isten háta mögötti poros kisvárost, aminek szinte egyetlen térképen sincs nyoma. Alighogy megérkezik, egyből érzi, hogy valami nincs rendben, illetve hogy semmi sincs rendben sem a kisvárossal, sem pedig a fura lakóival…

Robert Jackson Bennett közel hatszáz (!) oldalasra duzzasztott regénye meglehetősen lassan indul be, és a cselekmény tempója a későbbiek során sem változik. Nekem speciel néhol egy kicsit túlírtnak tűnik az amúgy precízen és részletgazdagon kibontakozó regény, de nem hiszem, hogy ez a tény különösebben zavarna mondjuk egy átlag Stephen King rajongót, haha!

Megfontolt tempójának (csordogálásának) köszönhetően iszonyatos feszültséggel várjuk, ahogy a kisváros titkai, szűkszavú és rejtélyesen viselkedő lakosai apróbb momentumainak köszönhetően lassacskán napvilágra kerüljenek, miközben egy sokkal nagyobb, mondhatni pán-dimenzionális probléma is felfedi magát.

Bennett regényére a horror jelző nem igazán releváns – habár minden adott egy King-féle kisvárosi közösség kollektív titkolózásához, és a vége felé azért rendesen megindul a galaktikus terror -, bőven találhatunk benne a sci-fi és fantasztikum jegyeire utaló mozzanatokat. Legyen az Neil Gaiman-féle hétköznapi varázslat, vagy éppen Lovecraft ősidők óta lappangó identitásainak ébredése, egy másik világ kapujából.

Sokrétűségét a műfaji keveredése mellett érzelmi szinten is hozza, hiszen főhősünk identitás-keresésére kiélezett kalandozása során olyan információkra tesz szert, amik felülírják eddigi létezését, kötődését, múltját és jövőjét; illetve az esetlen és humoros megnyilvánulásokban bővelkedő betelepültek révén a mindenki által úgy vágyott „amerikai álom” jelensége is új értelmet nyer. És bőven vannak még olyan rétegek, amiről még csak nem is szóltam!

Értékelés: 8/10

eyescream