A kerettörténet szerint maga H. P. Lovecraft (Jeffrey Combs) kutakodik a könyvtárban forrásanyag után, de amint az egyik alkalmazottól megkaparintja az intézmény titkos ajtajának kulcsát, bőszen veti rá magát a speciális biztonsági intézkedésekkel teli különteremben, egy ormótlan széfben tárolt Necronomicon-ra. Előttünk pedig megelevenedik három, benne található szörnyű történet…
Az elsőben Edward, a De La Poer család utolsó sarja egy elhagyatott kúriát örököl, ami egy kies sziklára épült, és amely szörnyű titkokat rejteget. Nagybátyja tragikus halála előtt írt levelét elolvasva ő is elkezdi felkutatni a mágikus könyvet, hogy feltámaszthassa szerelemét, ahogy azt anno Jethro is tette. Csakhogy mindennek ára van…
Második epizódban egy oknyomozó riporter különös eltűnések okán keres fel egy bostoni bérház lakóját. A dermesztően hidegben élő – saját bevallása szerint beteg – hölgy egy különös történetet oszt meg, ami egy tudósról szól, aki az élete meghosszabbításával kísérletezett. És egy darabig sikerült is neki…
Harmadik szegmensben egy rendőrpáros a Hentes nevű sorozatgyilkost üldözi, amikor balesetet szenvednek. Míg a páros (állapotos) hölgytagja a kocsiban vesztegel, addig társát elvonszolja az elvetemült gonosztevő. Később a lány, társa vérnyomait követve a raktárépületben találkozik egy ott lakó csavargóval és élettársával, akik ugyan segítenek neki elkapni a tettest, de valami mégsem klappol…
Habár az első végén előbukkanó hatalmas polip-szörny elég bénán néz ki, nekem mégis az első epizód tetszett a legjobban; talán mert ebben érződik a legáthatóbban a puritán természetfölötti mágia hatalma. Második történet inkább csak amolyan thriller-szerűen sokkolni szeretne, de nincs is ezzel különösen gond, mert szerintem jól felépített. Viszont amilyen rejtélyesen indul a harmadik sztori, annyira vész el az izgalom a sok szürreálisnak beállított természetfölötti jelenet következtében. Ráadásul a lények megvalósításával kapcsolatban a rémséges jelző helyett inkább csak a gagyit tudnám felemlegetni, pedig Brian Yuzna direktor úrnak (Re-animator széria, From Beyond, Dagon) nem először van köze Lovecraft novelláihoz.
Összességében tehát egy érdekes megközelítésben fogant, meglehetősen frappáns kerettörténet köré gyűjtött, ámde mégis közepes színvonalú antológiának lehetünk részesei, ha megnézzük ezt a másfél óriás kis mozit, ami a maga korában (az akkori technikai viszonyok között) talán nem is volt olyan rossz!
Értékelés: 6/10
eyescream
Tegnap túlestem rajta és többé-kevésbé elszórakoztatott. 🙂 Az elején aggódtam, időbe került, amíg ráhangolódtam – kicsit nehezen indult. Jó pár dolognak örültem. Egyrészt, hogy nem CG-t látok (bár volt 1-2 béna korabeli morph effektus), nem kézikamerás kapkodásokat, másrészt nem pláza ribiket. Már ezért is kikapcsolt a film. 😉 1993-as létének ellenére inkább a 80-as évek közepére repített vissza. Szerintem nézhető, néhol jópofa mechanikai effektek vannak benne, hangulat is megfelelő… A pontozással is kb. egyetértek. Az elmúlt 10 év sok kommersz, gagyi dvd megjelenése között elfért volna ez is.