Rovatunk eheti epizódjában Svédországba látogatunk, egy kis településen található fogadóba, amely nem éppen hétköznapi múlttal rendelkezik. Borgvattnet egy békés, apró falu, amely Svédország északi részén található. Az apró szó ez esetben szó szerint értendő, mivel Borgvattnet lakossága csupán pár tucatnyi emberre tehető. A helyszín, bár első hallásra nem épp a leghátborzongatóbb vidékek közé tartozhat, a parányi település azonban tartogathat egy-két meglepetést az ide látogatóknak.

Az itt található egykori lelkészlakást ugyanis a skandináv ország leghíresebb, kísértetjárta házának tartják. Az 1876-ban épült ház a ’20-as évek végén kezdett hírnévre szert tenni, miután az itt tartózkodó káplán, Nlis Hedlund furcsa jelenségekről kezdett beszámolni. Az őt követő lelkész, Rudolf Tangden szintén érdekes dolgokat észlelt, állítása szerint többször megfigyelt egy szürke színű alakot, aki a házban bolyongott, de valahányszor Rudolf a nyomába eredt, szem elől veszítette. Utódja, Otto Lindgren, aki feleségével élt itt, szintén bizarr jelenségekről számolt be. Ezek után egyre csak szaporodtak a különféle történetek, amelyek a lelkészház kétes hírnevét fokozták. A sztorik változatosak voltak, az éjszakai csendet megtörő sikolyokról, láthatatlan entitásokról számoltak be, amelyek az épületben tomboltak. Erick Lindgren káplán életét például megnehezítette az az erő, amely állítása rendszerint kihajította a székéből, de volt olyan is, aki éjjeli itt tartózkodása során arra ébredt, hogy három alak bámul rá az ágya mellett, akik a semmiből tűntek elő.

1980-81 során Tore Forslund, egy elszánt egyházfi úgy döntött, leszámol az itt található gonosz lényekkel, de a ház spirituális megtisztítása sikertelen volt.

A furcsa jelenségekre való magyarázatokban a helyiek ezúttal sem szűkölködnek. Egyesek szerint az épületet körbevevő területen egykoron bántalmazott asszonyok és gyermekeik vannak eltemetve, de néhány klasszikus kísértethistóriát is meghallgathatunk az itt élők szájából. Szó esik egy szolgálólányról, aki a ház környékén dolgozott, azonban miután életet adott gyermekének, aki házasság előtt fogant, a nyilvános megaláztatást elkerülve inkább megölte, majd a közelben temette el. Egy másik sztori egy lelkészről, Per Hedlundról szól, akinek felesége, Marta belehalt a szülésbe. Per a falusiak unszolására temette el csupán halott feleségét, akit a szóbeszéd szerint kiásott és magával vitt, mikor másik településre költözött. Azonban akadnak olyanok is, akik szerint a furcsa eseményeknek okai olyan területen keresendők, amelyeket a mai tudományos kutatások csupán épphogy felszínesen kapargatnak.

Érdekes fordulat a ház történetében, hogy egy ideje fogadóvá alakították át. Ez lehetővé teszi, hogy a látogatók bejárhassák a környéket és vele együtt a sokat emlegetett épület minden szobáját, továbbá, a betérő vendégeket étterem is várja.

Ezenfelül a vállalkozó szelleműbb érdeklődők akár ki is bérelhetik éjjelre valamelyik szobát, hogy maguk is meggyőződhessenek az egykori egyházi épület furcsa atmoszférájáról. A bátraknak, akik sikerrel átvészelik (vagy átalusszák) az éjjelt, a fogadó külön, névre szóló elismerést ad cserébe.

(Absvrd)