Öt évvel ezelőtt, mikor idekerültem a Cinegore-ra szerkesztőnek, már gondolkodtam ezen cikk megírásán, de akkor úgy ítéltem meg, hogy nem vág az oldal profiljába. Az eltelt pár év alatt viszont változott annyit a gondolkodásom és morálom, hogy emelt fővel írjak erről a kedves vígeposzról.

Történetünk három retardált körül forog, akik rock együttest alakítanak…

Első fejezet: Kontraktura

Jan Verbeek soha életében nem dolgozott, szerencséjére viszont kap munkanélküli segélyt, amiből pont megtudja venni a napi alkohol és cigaretta adagot. Apja iránt érzet önzetlen szeretetből fakadóan az öreget az emeleti szobában tartja kényszerzubbonyban az ágyhoz kötözve. A jobb keze egyáltalán nem hajlik, így ő a basszeros. Mellesleg csőbuzi.

Második fejezet: Ná(r)cizmus

Koen de Geyter a világot fejetetejére állítva látja, így ami a demokratikus világ szemében rossznak van kikiáltva, az számára tökéletesen elfogadott. Verbeek kövér, kopasz anyja kivételével, senkivel nem tud vérengzés nélkül szexuális kapcsolatot létesíteni. Kedvenc eszköz: tégla. Ő az énekes.

Harmadik fejezet: Lázár

Ivan Van Dorpe drogos csavargó, felesége pinája a döglött szardínia szagára emlékeztet. Egy gyerekük van, aki három évesen arra kényszerül, hogy állandóan bömbölve a mocsokban turkálva szerezzen magának élelmet, míg a szülők szétcsapják magukat. Ivan teljesen süket. Ő a szóló gitáros.

Negyedik fejezet: Mongoloid

A háromtagú zenekarba kellene egy dobos is. Így a csapat fogja magát és felkeresi Dries-t, aki – fogjuk rá-, híres író. Pont jól jönne a csapatba, emelné a színvonalat, csak sajnos nincs semmi fogyatékossága. Vagyis mégis! Nem tud dobolni. Felveszik, plusz még egy buzit ródinak. Irány a próbaterem, Verbeek suffnija, gyakorlás az egyetlen koncertjükre, egy noname punkrock fesztiválra, ahol a főellenfél Nagyfaszú bandája lesz. Ha nő lenne, tágaspinájúnak hívnák.

Ha valaki azt hiszi sokat spoilereztem, elárulom ez csak az első negyedóra.

Minden képkockája bűzlik az Ex Drummernek, egy olyan világot tár elénk, amiről a brüsszeli politikusok általában mélyen hallgatnak. Nehéz azonosulni bárkivel is, még a „normálisnak” tűnő írónak is beteg az elméje. Sőt, mind közül talán Ő a legrosszabb, hiszen karaktere releváns kontrasztot is képezhetne, de míg mindennap lesüllyed a pokolba, hogy a többieket lenézze, utána esténként visszatér a mennyországba, és egetverő cinizmusának köszönhetően pont leszarja, hogy társaival mi lesz.

A szexuális szadizmusnak minden létező ágát kimeríti, olyan deviancia videoklip ez, ami egyrészről megmutatja a mocskos, zsigeri punk zene igazi mozgatórugóját, másrészről szétbombázza a köz(jó)ízlést. Nem olyan film amit bárkinek ajánl az ember, ha csak éppen nem az a cél, hogy az explicit erőszak hétköznapi, már-már dokumentum értékű bemutatásával sokkoljuk.

A film megnézésig, ha azt mondták nekem Belgium, akkor a borokat idéző testes sörök jutottak eszembe. Ez a helyzet változott az Ex Drummer után és az 50 centis faszok irányába tendált. Ez is valami.

Értékelés: 10/10

Miskei