Van abban valami bátorság, ha valaki csak random kiválaszt egy filmet, vet egy pillantást a poszterére, majd mivel horrort van kedve nézni, a tartalom elolvasása nélkül, minden háttérinformációtól megóvva magát, egyszerűen csak megnézi az adott darabot. Valahogy így álltam én is a Condemned című filmmel.

Hamar jött a felismerés, ez nem feltétlenül az a típusú film, amire egy hideg téli estén vágytam. Maya, a gazdag szülők gyermeke otthonát elhagyva barátjával, Dantéval beköltözik egy New York-i házba. Az épületről azonnal kiderül, hogy nem egy szokványos hely: drogfüggők, hajléktalanok, perverzek, betegek lakják, így kedves szomszédokból nincs hiány. Már ez is kellően érdekes alaphelyzetet teremt, hiszen a gazdagabb rétegből érkező Mayának az új közegbe történő beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen, hát még amikor egy vírus hatására az amúgy is beteg idiótákból hallucináló gyilkológépek lesznek…

Nehéz mit kezdeni ezzel a filmmel, mert szeretne egyfajta atmoszférát és hangulatot teremteni, de ettől sajnos még nem lesz jó darab. Az elsőfilmes Eli Morgan Gesner nem végzett tökéletes munkát, mert komédiának nem elég vicces, horrornak bárgyú és komolytalan, így a kettő ötvözeteként valami olyasmi jött létre, amit nem tudok jó szívvel ajánlani azoknak, akik élménydús horrort szeretnének látni.

A szereplők nem túl eredetiek, pedig egyértelműen karakterközpontú horrorról van szó, a cselekmény pedig csak a film második felére válik szórakoztatóvá. Nem rossz film, láttam már sok gyengébbet, de nagy hibája, hogy nem tudta pozícionálni magát megfelelően.

Értékelés: 4/10

IMDb

(Varin)