Otthon vagy egyedül, kint szakad az eső, próbálsz zene hallgatás mellett dolgozni, majd kopognak. Knock knock. Az ajtónál két horny teen áll, csurom nedvesek, segítségre szorulnak, meg amúgy is tiéd az utolsó ház a hegyen. Beengeded őket, és bár családos ember vagy, de azért még egy ártatlan threesome befigyelhet! Csak ezt a mozit Eli Roth rendezte, tehát a következmények súlyosabbak, mint hogy az asszony elválik tőled!

Peter Traynor 1977-es Death Game című horrorját már a spanyolok ’80-ban remakelték egyszer, most a 2015-ös változatban a kettő keverékét láthatjuk. Spanyol ajkú emberek szereplésével, minimális változtatással forgatta le Roth újra, gyakorlatilag ugyanazt a mozit. A különbség, hogy az eredeti sokkal lényegre törőbb (ott a családi felvezetés nyolc perc alatt, gyakorlatilag okosan a főcímbe van ágyazva, sőt az első negyedórában túl vagyunk a szexen is) és mérhetően explicitebb is, ezáltal fenyegetőbb.

Roth próbálta húzni és kitolni az erőszak megjelenését, ezzel thriller köntösbe, sőt mi több morális mondanivalóba öltöztetni a pofonegyszerű, unatkozó lelenclányok kegyetlenkedéseit. A végeredmény egy mérhetetlenül idegesítő és satnya munka. Rendesen belepirultam, ahogy Keanu Reeves és a forgatókönyv erőlködik, hogy hihetővé, megalapozottá váljon, hogy két vékony csaj, hogy bír el ilyen könnyedén egy húsz centivel magasabb és jóval nehezebb férfival.

Roth mostanra már mondhatjuk állandó színészével forgatott, hiszen az egyik terrorizáló hölgy Lorenza Izzo, a rendező felesége, aki a The Green Inferno és az Aftershock főszereplője is egyben. Izgalmas a csajt mindig más karakterben látni, de ez max érdekessé, de jóvá semmiképp nem teszi a Knock-ot.

A ’77-es változat zeneileg, hangulatilag egyértelműen többet ad (kár, hogy ott a rendező igazságot szolgáltat csattanónak), de az sem több egy átlagos thrillernél, csak talán kevésbé idegőrlő, nem viszket annyira a tenyér nézés közben. Tehát vigyázzatok családfők, hogy milyen partit rendeztek apák napjára.

Értékelés: 4/10

Miskei