Kezdésképpen egy kis informatív jellegű résszel szeretném nyitni ezt az írást. Amint azt már egy néhány nappal ezelőtti Facebook-bejegyzésben is olvashattátok, ezentúl itt, a Cinegore oldalán fogok írni, ezzel együtt pedig szeretném folytatni azokat a jellegű cikkeket is, amelyekkel –reményeim szerint- néhány embernek sikerült szórakoztató perceket szereznem. Szívesen írok minden olyan valós helyszínről, vagy épp jelenségről, történetekről, amelyek valamilyen módon beleilleszthetők a horror-rajongók által kedvelt világba. Az eddig meglévő ilyen cikkeket az alábbi linkeken találjátok meg – akinek esetleg felkeltette az érdeklődését.

http://www.creepyshake.com/creepy-helyek-a-foldon

http://www.creepyshake.com/creepyshake-aktak  – ebben az esetben az Absvrd-név alatt publikált írások tartoznak hozzám

A folytatásban pedig szeretnék nektek bemutatni egy olyan helyet, ami bár csak átvitt értelemben, de talán valahogy kapcsolódik a jelenleg aktuális halottak napjához. A cikk tárgya pedig ennél fogva nem más, mint a Londonban található Highgate temető, amely egyébként rendkívül hangzatos módon az egyik legtöbb parajelenséggel rendelkező temető képzeletbeli címét is magán viseli.

A Highgate Cemetery 1839-ben nyitotta meg kapuit, ezekben az időkben pedig – ha lehet ezzel a groteszk szófordulattal élni- rendkívül felkapott temetőnek számított. A felkapott szó ez esetben annyit takar, hogy a XIX. századi londoni társadalom tagjai közül legfőként a kiváltságosok engedhették meg maguknak, hogy itt helyezzék végső nyugalomra valamely szerettüket, vagy rendelkezzenek így önmagukat illetően. A XX. század elejére már emberek ezreinek állt itt sírja, többek között olyan híres személyeké, mint Karl Marx, Douglas Adams, vagy éppen Charles Dickens.

Az évtizedek során a Highgate Cemetery renoméja fokozatosan halványulni kezdett, ennek köszönhetően állhatott elő a mai helyzet, ami szerint a temető egyszerűen megszűnt rendeltetésszerűen üzemelni, inaktívvá vált. Ettől függetlenül egy egészen más szempontból viszont rendkívül felkapottá vált, a kétes reputáció eredetéhez pedig a ’60-as évekig kell visszatekintenünk. Ezekben az időkben jelentek meg az első olyan újságcikkek, amik különféle hátborzongató történetek, amik bizarrabbnál bizarrabb jelenségekről számolnak be. Ilyenek például azok a megfigyelések, amelyek különféle, a temetőben fellelhető entitásokról adnak hírt. Így születhettek újságcikkek a Highgate titokzatos fekete ruhás alakjáról, aki egyfajta meditatív állapotban, a távolba révedve bámul, ha pedig valaki megközelíti, köddé válik, vagy annak az őrült asszonynak a kísértetéről, aki a sírok között szaladgálva keresi halott gyermekeit, akik gyilkosság áldozatai lettek. Emellett szó esik még- a teljeség igénye nélkül- egy kalapos férfiról, akinek felbukkanása az egyébként már nem üzemelő kápolnában felhangzó állítólagos harangszóhoz köthető, de nem mehetünk el szó nélkül a környéken ólálkodó vörös szemű szörnyeteg mendemondája és az itt tevékenykedő okkult szektáról szóló rémhírek mellett sem.

Természetesen ki-ki a maga világnézetének megfelelő konzekvenciákat vonhatja le ezekből a legendákból, de még a témát illetően teljesen szkeptikus hozzáállással rendelkezők is sokan egyetértenek abban, hogy a Highgate különleges atmoszférával rendelkezik. A temetők gyakortatájt szolgálnak városi legendák táptalajául, ebben az esetben pedig még egy jókora lapáttal rátesz a hely elhagyatott, magányos légköre. Ahogy a természet fokozatosan visszakövetelte az egyébként őt illető területet, úgy vált a Highgate légköre még különösebbé. Jó példa erre, hogy az immár szabadon terjeszkedő és burjánzó fák gyökerei néhol eltolták a kőből készült sírhelyek fedő elemeit, ezzel azt a látszatot keltve, mintha a halottak megelevenedtek volna és kimásztak volna nyughelyükről.

Végezetül még egy történet, ami ezzel a temetővel kapcsolatos és jól szemlélteti a körülötte hajdanán forgó tömeghisztériát. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett highgate-i vámpír. Valamikor az 1960-as években szárnyra kapott a hír, miszerint a Highgatet egy vámpír látogatja időnként. Az egyre duzzadó pletyka hatása odáig fajult, mígnem egy szép napon, 1970. március 13-án jópáran összeggyűltek, hogy együtt akadjanak nyomára a titokzatos lénynek. A lelkes vámpírvadászok nem bízták a véletlenre, úgy gondolták, ha már lúd, legyen kövér –alapon, hogyha meglelik a vámpírt, egyből a másvilágra is küldik. Ennek megfelelően többen fakarókkal, feszületekkel, szenteltvízzel és fokhagymával felszerelkezve indultak az ad hoc módon induló razziára. A helyszínre természetesen a sajtó is kivonult, a szenzáció azonban elmaradt, az önjelölt Van Helsingek zsákmány nélkül távoztak, miután átkutatták a Highgate minden négyzetméterét.

Napjainkban a hely továbbra is felkapott úticél a parajelenségek kutatóinak, vagy épp a horror és az ilyen jellegű legendák szerelmeseinek, akik maguk szeretnék megtapasztalni a Highgate Cemetery állítólagos különleges légkörét.

Absvrd