Míg a harmadik, esküvős epizódot Paco Plaza vállalta magára, addig a spanyol kézikamerás(an kezdődött) horror-széria befejező részét társa, Jaume Balagueró készítette el. Az egész sagát lezáró, látványos világvége jelenetek helyett kapunk egy szolid, mindentől elszeparált bárkát, az előző részek túlélőit, démonikusan őrjöngő fenevadakat, kísérleti majmokat, az egész galibát okozó parazitát, valamint egy teljesen súlytalan befejezést, ami bőven okot ad a csalódásra…

Ángela, az első (és második) részben megismert riporter csajszi egy ismeretlen helyen ébred: leszíjazva, körülötte különböző orvosi műszerek. Nemsokára összefut két, szintén elzárt kommandóssal, akik anno kimentették a bérházból, valamint a harmadik részben eldurvult esküvő egyetlen túlélője, egy másnapos nagymama is hozzájuk csapódik, de szegény teljesen meg van zavarodva – ez utóbbi néha keserédes humoros perceket eredményez. Őket, vagyis az előző részek, rejtélyes megszállott-zombi-démon támadások túlélőit most egy hatalmas hajóra gyűjtötték össze, hogy egy orvoscsoport összehangolt kutatások során megtalálja a kór ellenszerét.

Ahogy lenni szokott, sokáig nem maradhatnak biztonságban, ugyanis egy áramszünet során valaki titokban kinyitja a fertőzött vérrel telepumpált kísérleti majom ketrecét, a kis bestia pedig mielőbb harapnivaló után néz. Erre a célra pedig tökéletes alanynak bizonyul a szakács, aki révén az összes kaját elfogyasztó alany egy-kettőre, emberhúsra éhes, démonikusan dühöngő őrültté válik. Túlélőink mentik a menthetőt, de mivel a hajón nincs rádiókapcsolat, se mentőcsónak, ezért elég nagy kihívással kell szembenézni…

Maga az alcím kicsit félrevezető, ugyanis nem egy globális méretű folyamatról szól, ami mondjuk Barcelona utcáin zajlik, hanem egy tengeren lévő, mindentől elszigetelt bárkán. Magával a helyszínnel nem is lett volna bajom, bár mondjuk logikus lépés lett volna, hogy a dokik milliós felszerelésükkel meg (magán)hadseregükkel olyan hajót bérelnek, amin nem vacakol az áramellátás és hasonló béna dolgok.

A film horror-faktora valahogy annyira már nem jön át – bár a démonikusan megszállott egyedek baromi jól néznek ki, és elég véres jeleneteket prezentálnak -, a szűk folyosókon való rohangálások során sem éreztem már azt a régebbi feszültséget. Tény, hogy a forgatás során – hasonlóan a harmadik részhez – itt sem használtak kézi kamerát, de néha pont annyira idegesítően rángatták, mintha kihagyhatatlan elem lett volna. A majmokat például klassz ötletnek tartottam belevonni, ellenben a hajómotorral való zombihentelés elég szürreális momentumnak tűnt, mindenesetre a parazita-csavar némileg frissítette a dolgokat. Ha nem a zseniális(an induló és részenként egyre lanyhuló) REC sorozat záró epizódjaként tekintettem volna rá, akkor talán önmagában is megállná a helyét, így viszont átverve érzem magam.

Értékelés: 6/10

eyescream