Közismert tény, hogy Christopher Lee, minden egyes Dracula film után ki akart szállni a sorozatból a folyamatos minőségi romlás miatt. Ennek ellenére mindig elvállalta a szerepet, akárcsak esetünkben, amikor is Terence Fisher-t, az eddigi Dracula filmek rendezőjét betegsége miatt Freddie Francis-re cserélték. Természetesen Lee-n kívül az összes színész is új volt, ehhez képest viszont nem sikerült rosszul az alkotás.

 

Egy évvel Dracula gróf halála után a közeli falu még mindig rettegésben él. Mikor Monsignor (ez egy magas egyházi tisztség) Ernest Mueller (Rupert Davis) odautazik, elhatározza, hogy megnyugtatja a helyieket, és elvégez Dracula kastélyában egy ördögűző szertartást. Ám pillanatokkal ennek befejezése előtt a helyi kísérő pap vérét egy baleset folytán megízleli a gróf (Christopher Lee) és feléled. Az otthona elvesztésén feldühödött vámpír elhatározza, hogy bosszút áll a Monsignor szerettein. Ernest hazatérve nem is sejti, hogy mekkora átkot hozott kis városkája népére…

A film gyönyörű képi világgal rendelkezik. A városról készült snittek lélegzetelállítóak, a kastély környéke hangulatos. A kamerakezelés is nagyon tetszett, főleg a kocsi hajtós jelenetek, az ember bele tudja élni magát, hogy egy lovas kocsin utazik. Feszültség is van a filmben, bár ez inkább csak egy ember érdeme: nem tudom elégszer megjegyezni, hogy Lee zseniális vérszívó. Minden egyes jelentben, amiben szerepel, megfagy a vér az ember ereiben. Habár megint pocsék szövegeket kapott, a legjobbat hozza ki belőle, az ember tényleg elhiszi, hogy komolyan gondolja, amit mond. A testi adottságait most is kihasználja, annyi ember röpköd a dobásai miatt, mint a Tisza-parton a szúnyogok.

A többi színész játékra sem lehet panasz, egyet kivéve. Barry Andrews játéka Paul-ként, a Monsignor unokahúgának a barátjaként elég irritáló volt. Egy Disney herceghez tudnám csak hasonlítani: a mimikája túlzott, borzalmasan nagyra nyitja a száját, mindenkit hátba vereget és a kocsmai jelenetekben mindig hahotázik. A filmben kontinuitási hibák is vannak, bár ezek gyakran előfordulnak a régi horror filmsorozatokban. A kastélyt a korábbi filmekben kocsival is könnyűszerrel meg lehetett közelíteni, most még gyalog is nehezen, bár véleményem szerint ez a sziklás, hegyes környezet jobban illik Dracula kastélyához, mint az előző. A gróf befagyott teste is távolabb van, mint ahol az előző részben hagyták, ráadásul a vámpír egész kiválóan hajt lovas kocsit a hajnali fényben. Megölni sem könnyű, nem elég leszúrni egy karóval, ezúttal imádkozni is kell(ene), ami persze az ateista Paul-nak nem jön össze, viszont a halál neme megint ötletes, Draculát egy hatalmas kereszt szúrja szíven, ám míg az előző filmekben komolyabb harcjelenetek voltak, most pár lökdösődés elég ahhoz, hogy a vérszívó eltávozzon az árnyékvilágból. Őszintén szólva a filmet csak Dracula karaktere menti meg, de ki másnak sikerülne ez, ha nem neki?

értékelés: 7/10

Kele-man