Egyre több nevesebb rendező, producer ismeri fel, milyen lehetőségek rejlenek abban, ha egy új, vagy már bejáratott könyvet, képregényt, régebbi filmet, vagy szimplán jó ötletet tűznek ki sorozatként Netflixre és különböző csatornákra. Robert Rodriguez is hasonlóan láthatta a dolgot, a producerkedése és folyamatos felügyelete mellett ugyanis néhány hónapja elkészült az 1996-ban Quentin Tarantinoval közösen összedobott vámpíros horrorjának, az Alkonyattól Pirkadatignak 10 epizódos újrafeldolgozása.

A Gecko fivérek, Seth és Richie egész Amerika legrettegettebb, legprofibb bűnözői voltak, mígnem egy végzetes hiba Sethet egy állami börtönbe, Richiet pedig egy Isten háta mögötti lepukkant faházba küldte. Egy rejtélyes mexikói orvgazda, Carlos, ajánlatot tesz Sethnek: kiszabadítja a börtönből, és egyesíti őt a kissé labilis elmeállapotúvá vált testvérével, ha cserébe 30 millió dollár értékű kötvényt rabolnak egy bankból, és a zsákmány harmadát elszállítják neki Mexikóba. A dolgok azonban közel sem mennek olyan simán, mint ahogy arra Seth számított. Richie hallucinációktól szenved, hangokat hall, amelyek különböző brutális gyilkosságokra ösztönzik, nem sokkal a rablás után egy tússzal és bosszúszomjas rangerrel a nyomukban kénytelenek menekülni, Carlos pedig közel sem tűnik olyan segítőkésznek és megbízhatónak, ahogy eredetileg ígérte. Egy szerencsétlen találkozást követően a Geckok túszul ejtik a háromtagú Fuller-családot is, akik szintén Mexikóba tartanak, miután az apa, Jacob, egy autóbalesetben elveszítette a feleségét, majd később a hitét, és feladta lelkészi hivatását. Az út egyre veszélyesebbé és őrültebbé válik, miközben az őket üldöző ranger felfedezi, hogy a testvérek talán maguk sem tudják, milyen pokoli erők utasításait követik.

Az Alkonyattól Pirkadatigról a készítők az előzetesekben olyat állítottak, hogy olyan lesz, mintha az eredeti film könyvváltozata lenne: sokkal részletesebb, bővebb betekintést nyújt a történetbe, a Culebra néven futó hüllő-vámpírok mitológiájába, sokkal több, jobban kidolgozott karakterrel bővíti a szereplőgárdát. Ezt mindet sikeresen teljesíti is, a történet és a karakterek egytől-egyig jól megírtak, érdekes, ahogy szinte már a kezdetektől betekintést nyerhetünk a vámpírok terveibe, szervezetébe, a színészi játék pedig tűrhető, és ugyanaz a pörgős lendület hatja át az epizódokat, mint Rodriguez és Tarantino vászonra szánt filmjeit. Valósággal végigszáguldottam a széria első felén (a felvezetés a Titty Twisterig), és egyszer sem kellett csalódnom hangulatban, akcióban, vagy időnként tocsogós goreba fulladó brutalitásban. Külön tetszettek az epizódok nemlineáris vágásai: gyakran az adott rész felénél ugrik vissza a narratíva, hogy az addigi eseményeket egy másik szereplő szemszögéből is bemutassa, a megvalósítás pedig szinte minden alkalommal telitalálat, remekül építi a feszültséget, vagy fordít meg helyzeteket.

Az Alkonyattól Pirkadatig viszont pont ott kezd el veszíteni a lendületből, és bukdácsolni, amikor már nem csak az eredeti filmet kell bővítenie, újra feldolgoznia, hanem át kell írnia a befejezést is úgy, hogy az előkészíthesse a már berendelt második évadot. Eleinte jó ötletnek tartottam, hogy bemutatták a vámpírok történetét, a klánjuk működését, többször utalnak a nagy fővámpírokra, és nagyon jól felvezetik az összetűzésüket a rabszolgájukká alacsonyított királynőjükkel, Pandemoniummal. Viszont amikor sor kerül a konfliktus kiteljesedésére, az gyenge, logikátlan, vérszegény, olyan szinten, hogy egy kezdő Vámpír-szerepjátékos csapat is magasan lekörözné az első játszmáikkal. Szintén fájó pont, hogy amikor a készítők régi karaktereken változtattak, olyan kultikus szereplőket alacsonyítottak le eldobható tucat státuszba, mint Frost és Sex Machine. Az alig két epizód alatt végbemenő (bár még azok is megcsillogtatnak bár igen jó pillanatot) zuhanásnak pedig a befejezés az igazi pofára esése: fogalmam sincs, hogyan fog folytatódni a történet, hogy lesz második évad, de az biztos, hogy az eredeti film lezárása fényévekkel jobban tetszett.

A hibák, és a fináléra kifulladó lezárás azonban közel sem elegendőek ahhoz, hogy bárkinek kedvét vegyék a megtekintéstől. Az Alkonyattól Pirkadatig egy hihetetlenül tökös, őrült és brutális vámpírtörténet lett, üde színfolt a Twilight-szenny, és a sorozatok terén évek óta monopóliumot tartó True Blood/Vámpírnaplók után. Ajánlott, remélem, a második évad kezdésére a készítők kicsit átgondolják, mihez is akarnak kezdeni az előkészített szálakkal, és ugyanúgy pörgetik majd tovább a sztorit, mint az évad elején.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee