Bár csípem a ballonkabátos-puhakalapos-szúróstekintetű noir-sármőr detektíveket, de ha választanom kellene, mégis inkább a kávé- és csokoládéfüggő, folyton füstben úszó, mindig faszkalap, Harley Stone nyomozó mellett tenném le a voksom. (De lehet, hogy csak azért, mert ettől a karaktertől szinte már csak egy jelvény választ el… 😉 )

Mindenesetre Stone igazi badass figura, amolyan bőrdzsekis, éjjel-is-napszemüveges, baszomnagy mordályokkal a hóna alatt rohangáló agresszív vadbarom, mégis a füstrágta kávézacctól keserű kemény cukormáz alatt érző szív dobog… Apropó szív. Jelen gyilkosunk előszeretettel tépdesi ki áldozatai szívét, hogy aztán jóízűen befalatozza, vagy mások hűtőjében felejtse, vagy a jóég tudja, mit műveljen vele, lényeg, hogy kiszedi, mer’ (neki) az jó… Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Maga a történet 2008-ban játszódik, a globális krakk következtében víz alá került Londonban… (…iiiigen, a patkány éve és iiiigen, patkány is van a filmben és iiiigen, Stone-nak is van némi agyfingása, de akkor is, száradjon le a töke annak, aki ilyen magyar címeket fabrikál…) …Naszóval, van sok víz, mondhatni az egész város egy nagy csatorna, ez adja ugye a patkányokat is, meg aztán szó esik valami relytélyes kórról, meg hogy a gyilkosunk vagy három méter magas… és nem mellesleg személyes üzeneteket hagy a helyszínen a mi kedvenc Stone nyomozónknak, akit ordas bűntudat gyötör, amiért évekkel ezelőtt képtelen volt megmenteni a csatornában nyomtalanul eltűnt társát… Azt mondanom se kell, hogy Stone relytélyes módon megérzi a gyilkos közelségét… ebből ugye azt várná az ember, hogy biztos a cserben hagyott társ tért vissza egy böhömnagy patkány-mutáns képében, hogy sajátmaga szórakoztatására gyötörje főhősünk, de NEM!!! Nem biza’!!!

Itt had térjek ki az eltűnt társ özvegyével folytatott viszonyra és az oxfordi okostojás gárdedámként kijelölt nyomozóféle manussal kialakuló szoros barátságra is, valahogy furcsa az egész, mint ahogy az is, hogy mi a tökömér’ teríti rá Stone egy vadidegen hullára a frankó bőrdzsekijét és mi a tökömnek lövöldözik egy ki-tudja-honnan-a-picsából szalajtott alien-klón holmi kézi gépágyúkkal, mikor simán csuklóból kettétörné az egész stábot, mint a ropit, pláne, hogy hiába lövik többször is szarrá, meg se kottyan neki… Hoppá. Elszóltam magam. Szóval igen… Kéremszépen, nem tudom, hol járt a készítők esze, hogy épp azidőtájt nézték-e meg az Alien valamelyik részét vagy csak elkavarták valahova az eredeti forgatókönyvet és a határidő szűke miatt ezt hozták ki belőle, de hogy a végére sikerült akkora szart kotyvasztaniuk, hogy abból szobrot lehet formázni, az hótziher… De kérdem én, ha már mindenképp el kell kúrni valahol egy filmet, akkor miért nem lehet az elejét vagy teszem azt a stáblistát elkúrni, miért kell mindig a finálét megerőszakolni? Ehh…

Az áldozatai DNS-ét magábagyűjtős résznél már kínjában a tökeit fogdossa az ember, mégis hogy lehet így elkúrni egy… na jó, mindegy. A végére ahogy kell, a csaj megmenekül, a szörny indokolatlkan gyorsasággal kileheli a lelkét, Stone jóarc és még egy új cimborára is szert tett, és mire felmerülne bárkiben, hogy már megint hülyének nézték, már pörög is a stáblista, alatta jópofa muzsika erősíti a heppiend érzését, mi meg azon gondolkodunk, hogy mindent összevetve és szemet hunyva az összes ránk zúdított bullshit felett, az “Őrült Stone” másfél órányi könnyed szórakozást nyújtott nekünk, egy fáradt nap után vagy puszta unaloműzésből megtekintését bátran ajánlom, mindemellett gyanítom nem ez lesz a legtöbbet játszott film odahaza. Uff! 😉

értékelés 5/10

phobic23