A múltkori Hús és vér-cikk után úgy gondoltam, hogy az itthon fellelhető összes Predator-regényt elolvastam, ám aztán pár héttel később a helyi antikváriumban mindjárt kettőt is sikerült megvásárolnom, amikről eddig még nem is hallottam! Az már csak hab a tortán, hogy A kelepce ráadásként Aliens vs. Predator-történet, aminek még folytatása is van /valahol/. Szóval, aki kedveli a Ragadozók és a nyolcadik utas népének összecsapásait, az kattintson a továbbra, és indulhat az újabb vadászat!

Rourke’s Drift egy sivatagos, nehezen élhető bolygó, ahol egy maréknyi elszánt ember a rinoidoknak nevezett hatalmas, békés növényevők tenyésztéséből próbál megélni. A mindennapjaik nem könnyűek, de a dolgos munka és a kitartás mindig meghozza az eredményét, ugyanis a rinoidhús kedvelt csemege az emberek lakta bolygókon. Hősnőnk neve Carrie és ő a felesége a kolóniát irányító vállalati hivatalnoknak. Egy napon aztán Carrie és a többiek szembesülnek azzal, hogy kezdenek eltünedezni egyes lakók és a vállalati teherhajó is valamilyen oknál fogva az űrkikötőben rostokol. Ha ez nem lenne elég, az egyik farmer talál egy különös, undorító külsejű, döglött lényt, ami leginkább két összenőtt tenyérre hasonlít, hosszú farokkal; majd órákkal később a felderítők behoznak egy eszméletét vesztett, óriási termetű idegen humaniodot, akinek félelmetes külseje, csáprágószerű kinövései és rasztahaja van… A pokol pedig hamarosan elszabadul, a földiek két tűz közt találják magukat, majd még az is kiderül, hogy sem az ő jelenlétük, sem a halálos idegenek és az ellenük küzdő vadászok megjelenése nem a véletlen műve! Vajon lesz valaki, aki túléli a pusztítást – és melyik faj kerül majd ki győztesen?

 

A magyar kiadás 1994-es és az azóta úgy tudom, hogy megszűnt Valhalla Páholy jelentette meg. Külön érdekesség, hogy a címlapon lévő csatajelenetet az a Boros & Szikszai kettős készítette, akik az itthon még mindig népszerű HKK és a világon vezető szerepet betöltő Magic: The Gathering szerepjáték-kártyákon is dolgoznak.

Úgy gondoltam, hogy Steve és Stephanie Perry AvP-kötetei után semmi újat nem tudnak nekem mutatni ebben a témában, de Damien Forrestalnak ez is összejött. Az első dolog, ami nagyon tetszett, az a két széria eredeti karaktereinek vegyítése. Visszaemlékezésekben megjelenik Dutch és a csapatának tagjairól mintázott androidok egyike a narrátor néhány fejezetben; felbukkan egy újabb Bishop-android és bepillantást nyerhetünk a Weyland-Yutani mamutvállalat belügyeibe is. Itt a szerző egy remek húzással összeköti a céget a Halállal és a Ragadozóval, ami tényleg fantasztikus ötlet és még hihető is! A címadó kelepce jól van megalkotva, aki elolvassa a könyvet, az megtudhatja, hogy vajon működik vagy sem. Azonban érdekes módon lehetetlen nem észrevenni a nyilvánvaló párhuzamot Perry-ék első könyvével: a helyszín szinte azonos, a hősnő mindkét esetben távol-keleti, az űrszörnyek az éppen megérkezett szállítóhajóba fészkelik be magukat a leginkább marhákra hasonlító helyi állatokon élősködve, van egy bölcs öreg Predator-vezér meg még a befejezés is egészen hasonló. Szóval ez egész olyan, mintha az említett szerzőpáros cselekményét megbolondították volna a filmekből ismert szereplőkkel.

Azért vannak itt újítások is, például az „élő” tojásrakó hajó, a más bolygókon folyó harcok és egy helyen azt írja az alkotó, hogy a Ragadozóknak három ujja van. A cselekmény érdekes és izgalmas is, de elsősorban az elején, mikor a Predatorokat és a vadászataikat mutatja be, vagy amikor a keltetőhajó árnyas csarnokait járhatjuk végig, vagy amikor részt vehetünk a cég tanácskozásán, ahol előkészítik a nagy eseményt. Onnantól viszont, hogy áttelepülünk Rourke’s Driftre, az események kitalálhatóakká válnak és túlontúl hasonlatossá A prédában átélt történésekhez. Ettől függetlenül viszont azt mondom, hogy érdemes elolvasni A kelepcét, mert új megvilágításba helyezi a Weyland-Yutanit és az emberek viszonyát a Ragadozókhoz. Sajnos kicsi az esélye, hogy megszerzem a folytatását, de érdekelne, hogy mi lesz a következő epizódban!

értékelés: 9/10

tvshaman