Az elmúlt időszakban, nem csak hogy régi filmeket néztem, hanem nosztalgiáztam. A régi narrátoros videóim nagy részét előkaptam, a kis kefével ellátott videó tisztítót betettem, majd a Zsiványvadászoktól a Conan, a pusztítóig (Bombata, wo bist du?) végig nyálaztam. Viszont vágytam már valami újra, így körbe nézegettem, és az új mozik közül, erre bukkantam. Bárcsak lennének megérzéseim…

 

Dr. Shade, pszichológusként dolgozik, a két gyermeke felesége gondjaira van bízva, tulajdonképp a csemetékkel a lehető legkevesebb időt tölti. Váratlanul azonban az asszony elhalálozik, így rá marad a gyerekek felügyelete, utolsó mentsvárként, pedig felesége gyerekkori víkend házába, fel a hólepte hegyekbe menekülnek, egy közös családi téli szünetre. A hó elbarikádozza őket, és ott maradnak mindenféle természetfölötti lényeknek és jelenéseknek kitéve, de az is lehet, csak az apuka elméje bomlott meg. Fucking Shining!

 

Kis híján egyetlen gyilkosság sincs benne…, de várjunk csak! Kis híján?! Miről beszélek… Egyáltalán nincs benne gyilkosság, ami nem lenne olyan nagy baj, nem vagyok gore központú, de itt még a látszatát is nehezen sikerül fent tartani, hogy bárki is igazán veszélybe kerülhetne.

 

Egy-egy mondat, ami a nézői vagy még inkább a zsáneri elvárásoknak beszól („Maradjatok itt, velem jönni veszélyes. Nem apa, veled megyünk, még mindig jobb, mint egyedül maradni.”) tetszetős, de sajnos nagyon hamar lelövi a poént, így pedig nyilvánvalóvá válik a szándék. Ami igazán nagy baj, hogy sem az írók, sem a rendező nem tudta eldönteni, hogy milyen irányba vigye a filmet, így a vége igazán, ’nanebazdmeg’-re sikerült.

 

WWE produkció ellenére nincs benne pankrátor, ez azért egyértelmű pozitívum, ráadásul nem hosszú, így lehet vele egy próbát tenni, sőt Andrew Currie első munkája a Fido, nekem tetszet annyira, hogy kimondottan sugalljam a nézését, de sajnos ez már igencsak csalódást keltő. És erre vártunk hat évet. Pff…

Értékelés: 4/10

Miskei