Sajnos manapság meglehetősen ritka az olyan élőhalottas film, amiben esetlegesen új vagy eddig még nem fel nem használt ötletekkel remekelnek az alkotónk. Cikkünk alanya is ebbe valamelyest ebbe a csoportba tartozik, és habár nem világmegváltó koncepcióval igyekszik a csúcsra törni, egy meglehetősen szórakoztató másfél órát tud felmutatni. Úgyhogy essünk is gyorsan neki…

A nősülés előtt álló Steve és válogatott kompániája – esküvő-megszállott nője (Tina), saját húga (Sarah), illetve annak izomtibi barátja (Craig) – vakációzni mennek. Steve mindent elkövet, hogy elsimítsa a társaságban felmerülő súrlódásokat, mígnem megcsípi őt egy arra tévedő szúnyog. Ezzel még semmi gond nem lenne, csakhogy a repkedő jószág nem sokkal ezelőtt éppen egy zombiból szívta tele magát, így átadja főhősünknek a fertőzést. Ettől kezdve pedig a srác fura átalakuláson megy keresztül: érzékszervei átlag felül kezdenek funkcionálni, ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban gerjed az agyra. Ezt szemléltetve előbb pofán hányja aráját a fincsi vacsora falatkáival, majd sutyiban befalatozza annak édes kis nyusziját.

Miután a többiek összefutnak egy zombikat irtó brigáddal – a megszállottként viselkedő Max és a látnokgömbjével rohangászó Penny párosával – új megvilágításba kerül társuk fura viselkedése. Előbb elviszik a közeli hússpecialistához, ahol feltankolnak mindenféle állati eredetű agyakkal, de sajnos kiderül, hogy a srác ezt sem kamálja, csakis az emberi gondolkodószerv csillapíthatja éhségét. Végső elkeseredésükben a csajok elmennek egy buliba és felszednek valami atomrészeg arcot, hogy Steve azt egye megy, de sajnos egy árulás miatt ekkor már a zombiirtó páros is úton van, hogy hősünket likvidálja…

Filmünk abszolút nem akar kitörni a zombis műfaji sablonok forgatagából, viszont amit vállal, azt javarészt sikerül is teljesítenie. Már az alapötlete is jópofa – zombivérrel fertőzött szúnyog adja tovább a kórt -, majd pedig a félig emberi tulajdonságokkal, félig zombis ösztönökkel lavírozó főhősünk megpróbáltatásait veszi górcső alá. Laza panelokból és humoros szituációkból felépülő kanadai alkotásunk ugyan nem az a fetrengve röhögős fajta, mégis elég sok helyütt tudunk mosolyogni rajta – például az agyas részeknél, haha! Ha jól megnézzük nincs is benne igazán véres zombie-gore vagy hatalmas feszültségekkel teli paráztatós session, mégis remek hangulatot tud generálni. Aki kedveli a lazább – kvázi kevésbé horror, inkább vígjáték – zsánert, annak jó szívvel tudom ajánlani.

Értékelés: 7,5/10

eyescream