Ha azt hitted nehéz az élet angyalbőrben, akkor nem voltál még női börtönben. Ha már egy hetet csak a nőknek szentelünk, akkor nem maradhat ki Amerika filmes pionírjainak egyik legnagyobb ötlete, a wip filmek. A rövidítés csalóka, ugyanis ehhez a csoporthoz nem a nagyon fontos emberek tartoznak. A Women in Prison filmek kegyetlen világa a fogvatartott nők szenvedésiről szólnak, ahol általában a kínzók szintén a gyengébbik nem képviselőiből kerülnek ki.

Carol egy véletlen autóbaleset során megöl egy embert, tettéért 18 hónapnyi fogságra ítélik. Már a rabosítás során megtapasztalja, hogy bizony ide csak igazán kemény csajok kerülnek, az ilyen kis naiv lányok pedig igen hamar a középpontba találhatják magukat. Sokaknak megtetszik, még a rabokat kurvaként kezelő börtönigazgató sem rest vetni rá egy pillantást. A börtönön belül amúgy is dúl a hatalmi; a faji és a kábítószer uralmi harc, így Carol hamarosan megtapasztalja milyen az, amikor white power girlök igazán neki esnek Rémusz bácsi utódainak. Szóval megy a kicsinyes belső harc, az őrök korruptak és szexmániásak, ráadásul a drog bizniszből is ők húzzák a legnagyobb hasznot, az igazgatót pedig csak a farka érdekli. „Kár, hogy meghalt, neki volt a legjobb segge!”- mondja, mikor meghallja, hogy egy újabb elítélt lelte halálát a börtön alagsorában. Szerencsére a mindennapos erőszak és halál közepette Carol igazi barátra is lel, más kérdés, hogy szegény pártfogót agyonverik egy gumibottal.

Linda Blair az Ördögűzőben nyújtott alakításáért még Oscarra is jelölve volt, ahogy szép lassan betöltötte a huszonegyet, rátalált a női börtönös filmekre, ennek a pályafutásnak ez volt az első darabja, és szerény véleményem szerint a legjobbja is. Ugyanis itt nem csak arról van szó, mint sok náci exploitation darabban is, meztelen nők, kínozzuk őket halálra ’oszt szevasz, hanem van története, a szereplők nem a végletekig aberráltak, hanem egy átlag börtönös dráma szintjén működnek, mondhatni a rendszer tette őket ilyenné, de ami a legjobb a végére még az együttérzésre is képesek, Ebony és Ivory a végére kéz a kézben késeli az ellenséget.

Az igazgatót a náci fejű karakterszínész John Vernon alakítja, ez a megátalkodott geci, már kinézetével is képes undort kiváltani, imádom is érte. Húzónévnek itt van Sybil Danning is, aki sikereit idomaival és kevésbé ismert exploitation darabokkal vívta ki, de azért filmográfiájában igen nívós darabokra is lelhetünk (Herkules a világ ura), de általában ezekben csak mellékszereplő volt.

Szerencsére a zene kellemesen festi alá a látottakat, így a hangulatra nem lehet panasz. Nekem azért is az egyik kedvencem, mert gyerekként hangalámondásos vhs-en tettem magamévá, ezzel igen nagyrészt vállalt filmes identitásom alakulásában. A wip filmek összes kötelező eleme (meztelen fürdőzés, erőszak, gyilkosság, nőibunyó és szadista börtönőrök) megtalálható, úgyhogy aki szereti a műfajt, vagy csak barátnőjének szeretne kedveskedni nőnap alkalmából kapja elő bátran.

 

Értékelés: 8/10

 

Miskei