A Spierig testvérek eddig a 2003-as Undead-el próbáltak betörni a köztudatba. A zombi apokalipszist megidéző mozit a kritikusok széttépték, így az élőhalott invázió után, vámpírhordákkal szerettek volna belépést nyerni a műfaj Pantheonjába. A koncepció ismét ugyanaz: járvány, túlélők, akció. A 2009-es Daybreakers már jóval nagyobb költségvetésből készült, minden feltétel adva volt tehát, hogy maradandó kerüljön az asztalra.

A szinopszis szerint 2019-t írunk.Az emberiség a kihalás szélén, ám a vérszívók sincsenek jobb helyzetben, hisz logikus: kevesebb ember, kevesebb vér, kevesebb élelem. A tudósok eközben művér kifejlesztésén munkálkodnak és sietniük is kell, hiszen mutáns vérszopók támadásaitól hangos a világ. Közben az emberek is a föld benépesítésén munkálkodnak, egyikük pedig a visszaváltozás módját is ismeri. Főhősünk együttműködik tehát a kis túlélő-gárdával. Megkezdődik a hajsza a világ jobbá tételéért…

A film erénye, hogy próbál újat mutatni. Külön tetszett a kávé, amely koffein helyett vért tartalmaz a serkentő hatás érdekében. A vámpír-társadalom is nagyon találó volt, Uncle Sam is befigyel, azaz vannak jó ötletek bőven. Egyfajta társadalomkritika is megmutatkozik, ahogy bánnak a mutánsokkal, nálunk sincs sokkal másképp, meg hát az is megmutatkozik, hogy a vérszopók számára is a bevétel és a haszon a legfontosabb, eltiporva társaikat, a nagyobb profit érdekében.Ami mégis a legnagyobb gyengéje volt a mozinak, a forgatókönyv, hiszen kiszámítható és sablonos. Az újítások ellenére a karakterek klisések, jellemfejlődésüket is láthattuk már ezerszer.

Több pénz természetesen egyenlő jobb látvánnyal, épp emiatt nemértem, hogy a CGI néhol miért lett ilyen gyér. A fényképezés azért kiváló, az operatőri munka is összességében megállja a helyét. Cristopher Gordon filmzenéje hab a tortán, hihetetlen jó dallamokat választott, amelyek passzolnak a film pörgősebb atmoszférájához. A színészi játékról ritkán tud az ember egy horror esetében ilyen derűsen nyilatkozni. William Defoe, Ethan Hawke,Sam Neill… hatalmas nevek, többszörös jelölést tudhatnak magukénak különböző díjak kapcsán.

A kritika a társadalom és a hierarchia felé nagyon találó, a színészi játék kiváló, a hangulattal sem volt különösebb gond. Talán ha merészebbek lettek volna a készítők és levetkőzték volna a sokszor látott szisztémákat, akkor az utóbbi évek egyik legjobb vérszopó-szösszenete születhetett volna meg. De azért így sem sokkal marad el ettől a címtől.

Értékelés: 7/10

Wishmaster