Repülő csészealj okozta reanimáció, szuperhősként  pattogva repkedő éhes zombi-bébi, memóriavesztett cyber-szuperkatona és még megannyi felfoghatatlan elmeroggyantság található ebben a teljesen elvetemült, minden koncepciót nélkülöző amatőr és low budget sületlenségben.

Van egy sérült ufó, ami addig cikázik oda-vissza az égen, míg sikerül mindenkinek felfedeznie, majd a végén azért mégiscsak lezuhan a közeli erdőbe. Egy katonai alakulat éppen egy házinéni hulláját próbálja eltemetni, de valamiféle földöntúli zöld fény hatására (a la Rémkoppantók) az visszatér az életbe, és megharapja egyiküket, mire a többiek menekülőre fogják.

Útjuk során összetalálkoznak egy fotózásról menekülő édes-kedves pop énekesnővel, illetve egy szőke, lúzer bűnöző fazonnal, akiktől megtudják, hogy mindkettőjük kompániája percekkel ezelőtt változott élőhalottá. Egy erdei házba húzzák meg magukat, ahol a furán viselkedő házigazda tiltása ellenére rátalálnak annak erőteljesen bezombult, terhes csajára, akinek nemsokára egy zombébi robban ki a hasából, és lasszóként használt köldökzsinórjával kezdi fojtogatni apját, később kiharapja a szemét, majd eltűnik.

Katonáink egy időre bezárkóznak, hiszen ez a legértelmesebb ötletük. A szőke lúzert közben megharapja a lesből támadó zombi bébi, és nemsokára átváltozik, ezt követően pedig megküzd egy másik katonával a pop-énekesnő kegyeiért, a végén pedig elfelezik az édes kis celebet, muhaha! A megmaradt katonák kiszöknek a ház előtt álló kocsihoz, de a főszereplő csajon kívül kb. mindenki elhalálozik. Akkor tudja meg, hogy valójában egy kísérleti cyber-katona, akinek ez az első bevetése, király. Visszatér a házba, de ott meg mindenki zombi. Egy hatásvadásznak szánt, de inkább elbalfaszkodott hentelési jelenet során kinyírja az összes élőhalottak, majd pedig az erdőben megküzd a legendából ismert überninja-katonával. És ha ez még mindig nem lenne elég a maradandó agykárosodáshoz, a lezuhant földönkívüli űrhajó idiótán kinéző, medúzaszerű utasa is felveszi vele a kapcsolatot, de ő rövid úton kettévágja szamuráj kardjával. Végső poént meg nem is említem, mert valami ritka katasztrofálisra sikeredett…

A filmet dirigáló Naouyuki Tomomatsu (Stacy: Attack of the Schoolgirl Zombies) nem titkolja George A. Romero iránt tiszteletét, többek között a film elején lévő szöveg is erről szól, valamint a házba lévő csaj szintén hasonló módon nyírja ki magát, mint az Élőhalottak éjszakájában a testvérpár férfi tagja a temetőben. Ezenkívül persze semmi se emlékeztet a nagy becsben tartott klasszikusra, mivel ez egy infantilis és tök amatőr, low budget moslék, tele agyatlan baromsággal, pocsék színészkedéssel és borzalmas hanghatásokkal. (Ráadásul én csak német szinkronos verzióban szereztem be, úgyhogy a megtekintés élménye egy fokkal még perverzebbre sikerült, haha!) Csak sokat próbált szarfilmeseknek merem ajánlani: amikor a zombi bébi akciózik, arra egyszerűen nincsenek épkézláb szavak, látni kell…

Értékelés: 5/10

eyescream