Bő két éve történt, hogy néhány szentesi srác elhatározta, nagy unalmukban lebomlasztják az internetezők agyát minden idők legfárasztóbb zen-akciófilmjével. Ennek eredménye lett a Harc a Fényért című remekmű, amit jelen sorok írója a két folytatásával együtt egy maratoni agysejtpusztító filmes este után rendíthetetlen bátorsággal és kitartással bemutatott nektek. A filmesek nyara azonban idén is hasonlóan alakulhatott, ugyanis néhány héttel a visszaköltözésem előtt érdekes üzenet fogadott a Facebookomon a trilógia egyik alkotójától, Valkai Benjámintól. Konkrétan a sorozat negyedik részének előzetese.

Sajnálatos módon a videónál feltüntetett figyelmeztetést, miszerint a szemem ki fog vérezni az első pár perctől, túl későn vettem észre, így a hatást kénytelen voltam a saját látóidegeimen megtapasztalni (nem vicc, tényleg viszketni és fájni kezdett a két szemgolyóm néhány perccel a kezdés után). A három szálon futó történet szerint Szent Szar és Dániel, miután a harmadik rész mindent eldöntő csatája végén kinyírták egymást, csapdába kerültek a túlvilágon, ahol az uralkodó, a Gyűlölet Hírnöke megpróbálja mindkettejüket a saját oldalára állítani, azzal az ígérettel, hogy aki erősebbnek és kegyetlenebbnek bizonyul, azt visszaengedi az élők közé. Eközben Dániel mestere a kambodzsai dzsungelbe utazik, hogy ott megküzdjön Szent Szar egykori csatlósaival, a Démonnal és a Furcsa Démonnal, és ezzel véget vessen a sötétség evilági ténykedéseinek. A rendkívül izgalmas eseményeket pedig időnként bejátszások szakítják meg a fény eredeti harcosáról, Dániel Nagyfaterről, alias a szellemileg erősen kérdéses állapotú Fogkapitányról, és csatáiról az első Zöld Maszk ellen. A három történeti szál természetesen végül semmilyen módon nem kapcsolódik egymáshoz (azt leszámítva, hogy Dánielt egy röpke jelenet erejéig mestere megidézi a túlvilágról, hogy megbizonyosodjon, tanítványa látta már a Batman befejező részét).

Felesleges kertelni: ez a cucc még mindig annyira pihent, elvont, beteg és trash, hogy istenigazából filmnek csak valami irtózatosan erős jóindulattal lehet nevezni. A srácok szerencsére a harmadik rész kissé gyengébb poénjai után a baromságokat is visszaemelték az eredeti színvonalra, ismét van Pataki úr, repedthangú Bohóc, pogácsás poénok, és természetesen rengeteg művér és szándékosan eltúlzott brutalitás is. Mindezt pedig tetézik a jelenetek alatt elhangzó instrukciók, és a zenei aláfestés, ami a stáblista alatti szólamot leszámítva nagyjából olyan, mintha valaki részegen fetrengeni kezdett volna egy szintetizátoron. Aki esetleg volt olyan bátor (vagy hozzám hasonlóan elmebeteg), hogy megnézze a korábbi részeket is, azt „megnyugtathatom”, a magyar zen-filozófus-akciótrashszéria továbbra is sínen van. Megtekintését elsősorban nagyon befolyásolt (vagy leépült) elmeállapotban ajánlom, vagy füldugóval a fülben, sörrel a kézben, miközben a legrosszabb ellenségeteket Mechanikus narancs stílusban kirögzítitek a film elé a szomszéd szobában. Jó szórakozást, elkezdek meditációs gyakorlatokat venni arra az esetre, ha egy év múlva jönne az ötödik rész 😀

Megtekintés itt: http://www.youtube.com/watch?v=bF6pnxhXsjc

értékelés:  2/10 (az előző résszel azonos színvonalon)

Zoo_Lee