2010-ben az uruguayi film is feljelentkezett a horrorfilm nemzetközi tablójára, köszönhetően Gustavo Hernandez La Casa Muda című dolgozatának. Nemcsak az európai filmnyelvének illetve az amerikai profizmusnak, hanem merész formai „újításának” is betudható, amivel horrort még nem forgattak. A végig vágás nélkül, egyhuzamban felvett mozinak hamar híre ment, a nehézségektől meg nem ijedő Chris Kentis és Laura Lau rendezőpáros, akik már a Nyílt tengerenben forgatásakor is direkt dugták hurokba a fejüket, most sem ijedtek meg a kihívástól.

Sarah a faterjával és nagybátyjával tóparti házukat igyekszik felújítani, a régi cuccokat elszállítani, hiszen eladják a régi otthont. Huligánok az összes ablakot betörték, bent a házban sötétség honol, az áramot már rég lekapcsolták, így az atmoszféra adott. Sarah szép lassan hangokat hall, és nemsokára apjával együtt láthatatlan zaklatók kezdik őket terrorizálni.

Ez már amerikai közönségnek készült, így sokkal szájbarágosabb és természetesen a párbeszédek is sűrűbbek. Viszont elődjével ellentétben sokkal filmszerűbb, nincsenek kizökkentő kameraszögek, a videójátékos íz sem érződik annyira.

Nem tartom kizártnak, hogy az eredeti ismeretének köszönhetően, de itt valahogy a misztikum varázsa hiányzott, nem tudott magával ragadni, és csak szépség flastrom Elizabeth Olsen játéka, aki meggyőző és szemmel láthatóan nem csak a melle, hanem a tehetsége is nagyobbra nőt iker nővéreinél. Nézhető, de igazából ez sem fog, szép magyarsággal szólva beszaratni senkit.

 

Értékelés: 5/10

 

Miskei