Bob Clark (aki ekkor még Benjamin Clark) harmincas évei elején, pályája kezdetén négy év alatt megrendezett három horrorfilmet, ezekkel megalapozta karrierjét, megmutatta tehetségét, hogy aztán évek hosszú sora alatt Énekes izompacsirtákkal elherdálja azt. A filmek keletkezési sorrendjével egyenes arányban lett egyre jobb a minőség, íme a dobogó első foka.

Fiatalok látogatnak egy temetőszigetre – egy szigetre amin temető van 🙂 -, hogy egy kis okkultizmussal és vudu kézikönyvvel főleg magukat szórakoztatva holtakat keltsenek életre.A főkolompos Alan, aki az egész mókát kitalálta, háborús veterán, a vietnámi háború egyik mentális áldozata, ki most hippi ruhában idézi meg a holtakat. Senki nem hisz a hókuszpókuszban természetesen, így az első ötven percben vicces pillanatoknak lehetünk szemtanúi, ahogy a főhősök ugratják egymást. Sajnos mi, nézők annyira nem szórakozunk jól, mert a színészek nem hiszik el, hogy vicces amit mondanak, illetve a dialógusok olyanok, mintha a szereplők idegenek lennének és nem jó barátok. Feszengenek egymás társaságában, picit olyan mintha csak időhúzásról lenne szó, hogy meglegyen a nagyjátékfilmnyi idő. Viszont miután sikerül a halott ébresztés, Clark későbbi tehetsége felsejleni látszik, főleg az utolsó percek árnyjátéka, lassított borzalmai, világvége hangulatot ontanak magukból.

Az alacsony költségvetést és az 1971-es készítési dátumot figyelembe véve, ne várjunk segglyukon át kirángatott vastagbeleket, de egy kvázi amatőr filmtől meglepő módon szép maszkokat és légkört kapunk. Egy-egy beállítás kimondottan tetszetős, de azért olyan zseniális kameramozgásoknak nem lehetünk tanúi, mint majdan a Black Christmasnél!

Tíz nap alatt írták meg a forgatókönyvet, a látványos sminkelést is maguk készítették, két szereplő a forgatás alatt házasodott össze, és többnyire ez a csapat (író, zeneszerző, színészek) a későbbiekben is együtt alkottak. Igazából egyik korábbi zombifilmre sem hasonlít, inkább a későbbi camp filmek alapjait hordozza magában, így lesz egyedi hangulatú, a humort a folyamatos kísérteties hangulattal ötvöző mű.

Maximálisan igaz, hogy az alacsony költségvetés kreatívabbá tette az alkotókat; viszont itt nem alkalmazható, hogy lerí a filmek imádata. Bizonyára persze nagy filmbuzik voltak Clarkék, de ők eredetit akartak és nem utánozni. Emiatt figyelemre méltó, és emiatt érdemes megnézni.

 

Értékelés: 6/10

Miskei