Na, ez megint egy olyan film, amit ha megpróbálsz komolyan venni, esélyed sincs rá, hogy élvezni tudd; mire a végére érsz, belefáradsz az anyázásba meg a hőbörgésbe, pedig ez egy klassz film. Tudod mit? Nem is film. Vedd úgy, hogy egy élőszereplős képregényt látsz és ne legyenek elvárásaid, akkor tuti tetszeni fog ez a könnyed kis fantasy, mely egyaránt bővelkedik akcióban és ismert arcokban, a látványvilága pedig ha nem is teljességgel egyedi, de mindenképpen üdítően hat manapság.

Valahol a jövőben járunk, ahol a folyamatos háborúskodásoknak úgy vetettek véget világszinten, hogy egyszerűen betiltottak mindenféle lőfegyvert, így az emberek visszatértek a kardforgatáshoz és egyéb alternatív harci módszerekhez. Természetesen a tilalom nem hozott világbékét, ugyanúgy vannak hataloméhes és/vagy gonosz emberek, jelen történetben és városban a helyi főgenya Nicola, a Favágó (Ron Perlman), aki vörös öltönyös magánhadseregével tartatja tiszteletben a maga kis törvényét, amíg egy szép napon, ahogy az lenni szokott, egy hallgatag idegen érkezik a városba… illetve kettő. Egy fegyvertelen cowboy (Josh Hartnett) (vagy ha úgy tetszik, csavargó) és egy szamuráj, Yoshi (a japán szupersztár, Gackt).

A csavargó bosszút keres, a szamuráj egy arany medaliont. Miután mindkettejüknek meggyűlt a bajuk a vörösökkel, utuk természetesen hamarosan keresztezi egymást, mégpedig ‘A lovatlan lovas’ nevű fogadóban, melynek csaposa (Woody Harrelson) segítő jobbot nyújt az idegeneknek, miután azok szépen agyba-főbe verték egymást és kiegyeztek egy döntetlenben. Közben Killer #2 (Kevin McKidd), aki Nicola első számú embere kivégzi Yoshi nagybátyját és elrabolja unokahúgát, és mivel egyébként is arra volt dolguk, nekivágnak hármasban, hátuk mögött egy seregnyi lázadóval, akiket szintén a Favágó tett szerencsétlenné az idők során. Bunyó, bunyó és még több bunyó!

Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy nem ragadsz le minden egyes logikai- és egyéb hiányosságnál; a történetnek van eleje és vége, vannak benne jók és rosszak meg temérdek bunyó. Nem elég? Hidd el, a látvány elviszi az egészet; keveredik itt az expresszionista némafilmek színház-szerű díszlete a szürreálisan harsány színekkel, az eleven képeskönyvként szétnyíló várossal, a kéregényes- és klasszikus videójátékos utalások tömkelegével (kedvencem az oldszkúl felülnézetes GTA2-es autósüldözés, meg az odalnézetes platformos / verekedős jelenet 🙂 ). A képi világ és a belső narráció a Sin City filmet juttatta eszembe, a killer-ranglista meg a Mortal Kombat játétokat. Nem is beszélve a csapos képeskönyvében elmesélt történetről, szóval utalások tömkelege. Érdemes még megemlíteni, hogy Nicola áhitott nőjének szerepében az ötven évesen is iszonyú dögös Demi Moore látható.

Én nagyon jól szórakoztam rajta, könnyed kis popcorn-múvi, de annak kiváló. A bunraku egyébként egy japán bábművészeti színház és az ott használt bábok elnevezése.

7/10

phobic23