A sors egy kegyetlen állatfaj. Anno kollégáimra sikeresen kiosztottam néhány olyan megnevezhetetlen rettenetet, amiket soha az életben a lejátszómba nem mertem volna tenni (Hellraiser széria második fele például), úgyhogy kijárt nekem a büntetés, ami a Subspecies sorozat képében öltött tökéletes formát. Az első részre mondhatjuk, tetszett, megfogott benne valami, a következő kettővel alaposan megszenvedtem, a mai napig nem tudom konkrétan eldönteni, hogy jók-e vagy rosszak, de “szerencsémre” a Vampire Journals és a széria fináléja már a szó legszorosabb értelmében olyan borzalmasak lettek, hogy már a jó szavakat nem találom undorom kifejezéséhez.

A villámgyors snittekből összevágott, és enyhe epilepsziás rohamot okozó főcím után az előző rész végét folytatjuk – ezúttal egy kis ugrással. A harmadik rész végén ugyanis a megnapozatott és felnyársalt Raduból (a jelenet amúgy elég rendesen koppintott egy klasszikus Hammer-féle Drakula részt) újabb alfajok keltek ki, hogy mesterüket megmentsék, Michelet pedig társai egy hullazsákba csavarták, hogy megvédjék a naptól, majd Becky és a követséges fickó elmenekült vele a Vladislav kastélyból. Most Radu él, a fa teteje letört alatta, beleesett egy pocsolyába, ami eloltotta a lángokat, a nyárs kiesett belőle, és egy titkos járaton keresztül még a kastély alatti katakombákba is épségben visszajutott, miközben Michele és társai ismeretlen oknál fogva balesetet szenvedtek, és mindenki meghalt, a vámpírlányt leszámítva. Lehet, hogy az én verzióm volt hiányos, lehet, hogy az alfajok mentették meg Radut, és okozták a balesetet, de ezt nem látjuk, ergo akármi történhetett, például elfogyhatott a gázsi is a kis ördögök animálásához, vagy egyszerűen a készítők megfeledkeztek arról, hogyan is akarták eredetileg folytatni a történetet. Michelet ezután megtalálja egy fiatal doktornő, és elszállítja egy kollégája, Dr. Niculescu klinikájára, ahol a doki a vámpírok nagy szakértője, és gyógyítani tudja a vámpírkór egyes tüneteit (sajnos a vérivást nem), mivel titokban ő maga is vámpír, és a páciensei vérével egészíti ki a napi étrendjét. Michele kapcsán azonban, mivel rájön, hogy a lány ismeri Radut, megcsillan előtte a remény, hogy talán megszerezheti a Vérkövet, és azzal akár végleges megoldást találhat a vámpírság teljes gyógyítására, úgyhogy elhatározza, csapdába csalja a fővámpírt, és megszerzi tőle az ereklyét. Eközben Radu sem tétlenkedik, és megkeresi gyermekét, Asht (akit elvileg pár száz évvel a film eseményei előtt kinyírt Zachary a Vampire Journalsban), hogy segítséget kérjen tőle, nem mellesleg mindenéből kiforgassa, amivel feldühíti Ash gyermekét, Serenát (aki  Zachary teremtője volt, és olyan gyorsan meghalt a Vampire Journalsban, hogy csak egy visszaemlékezésben láttuk). A nő úgy dönt, egy kis intrikával kijátssza egymás ellen Radut, Michelet és a doktort, hogy ő és Ash szerezzenek meg mindent, a vámpírölő kardtól kezdve a Vérkőig. Michele pedig ezalatt kap néha-néha egy pár perces bejátszást, a karaktere rohamosan átesik olyan érthetetlen változásokon (egy röpke pillanatra viszontszereti Radut például – fuhuhúúúj!), hogy a néző jobb híján csak a fejét képes vakargatni, és érthetetlen arccal merengeni azon, mit is látott pontosan. Ez az élmény pedig a fináléig csak fokozódik.

Ted Nicolaounak háromszoros hurrá, amiért képes volt sorozatban öt filmet megírni és megrendezni a Full Moon számára, és még tízszeres, amiért végre valamilyen oknál fogva befejezte. A Subspecies negyedik része egyértelműen rossz film. Kezdve a kronológiai hibákkal (mit keres itt Ash és Serena?) a rossz szereposztásig (a doktort ugyanaz a színész alakítja, aki a Vampire Journalsban Ash inasa volt, először azt is hittem, hogy a két karakter ugyanaz), beleestek minden logikai bakiba, a rossz történetvezetés minden létező példájába, láthatóan a gázsijuk is elfogyott már, a karakterek pedig olyan nevetségesen vannak megírva, hogy már Radu anyucija sem kell a spontán röhögőgörcshöz. Kész, bontsunk pezsgőt, végre elértünk arra a pontra, hogy képes vagyok egyértelműen kimondani a Subspecies egyik részére: leírhatatlanul gyenge eresztés. A folytatások során a sorozat, a téma, egyszerűen kivérzett, a Vampire Journals erőltetett beillesztése (és úgy egyáltalán az elkészítése) pedig a legrosszabb dolog volt, amit a szériával csak el lehetett követni. Ajánlom azoknak, akik azt akarják, hogy teljes legyen a Subspecies élményük, mindenki más tegye azt, amit végre én is – válasszon egy normális horrorfilmet!

értékelés: 3/10

Zoo_Lee