Az esetek túlnyomó többségében az ember legnagyobb ellensége önmaga. Szokták azt is mondani, ha túl sokat gondolsz negatív dolgokra, előbb-utóbb bevonzod azokat (és ugyanez érvényes a mérleg másik oldalára is); ha tehát folyton a halál körül forognak a gondolataid, ne csodálkozz, ha a legváratlanabb pillanatban jelenik meg a csuklyás alak a fürdőszobádban, elrontva a születésnapodra rendezett meglepetés bulit, miközben te vérző csuklóval agonizálsz a fürdőkádban…

Mert ugye bármi megtörténhet. Alan Parker (Jonathan Jackson) egyébként is hajlamos a sötét gondolatokra, de most valahogy minden össze jött neki; a barátnőjével jelenleg nem épp a legrózsásabb a kapcsolatuk, ráadásul az anyja agyvérzést kapott, így amíg a hülye haverjai Torontóba utaznak, hogy lássák élőben fellépni John Lennon-t, Alan stoppal vág neki a százhúsz kilóméteres távnak, hogy mihamarabb az anyja mellett lehessen. Ellenben az út nem bizonyul zökkenőmentesnek; furábbnál-furább események hullámvasút-szerű láncolata veszi kezdetét és valahogy nagyon úgy tűnik, hogy a halál végig Alan nyomában jár, miközben ő folyamatosan múltbéli dolgokon tépelődik, sehogy se tud dűlőre jutni apja korai és hirtelen halálával. Egyszercsak egy 1960-as Plymouth Fury áll meg a jelzésére, melynek sofőre, George Staub (David Arquette) valamiképp ismerősnek tűnik Alan számára, aki mit sem sejt arról, hogy az igazi rémálomutazás csak ekkor kezdődik…

A történet alapjául szolgáló novella 2000-ben jelent meg, eredetileg kizárólag elektronikus formában, majd 2002-ben nyomtatásban is megjelent King negyedik novelláskötetében, a Minden haláli (Everything’s Eventual) című 14 történetet tartalmazó kötetben is. A novellát ezidáig még nem olvastam, de a film szerintem teljesen korrekt a maga nemében, külön tetszett, ahogy a valós események keverednek Alan cinikus és sötét gondolataival, sokszor hirtelen képtelenség eldönteni mi történik meg valóban és mi az, ami csak Alan képzeletében fogalmazódik meg, ami pedig sokszor jóval durvább és véresebb a valóságnál. A történet középpontjában egy fontos döntés áll, amit Alannak kell meghoznia, a válaszút elé pedig George állítja szimbolikusan: ki üljön fel a “Golyó”-ra, Alan vagy az anyja? Vagy úgy is feltehetjük a kérdést, kinek az élete fontosabb Alan számára?

A filmet rendezte és a forgatókönyvet írta Mick Garris, aki többek között a ‘Horror mesterei’ és az ‘A félelem maga’ című sorozatokért volt felelős, valamint ő rendezte a szintén Stephen King művéből adaptált ‘Bag of Bones’ minisorozatot is.

6/10

phobic23