Ezen a héten értem a végére a Jack Nicholson élettörténetét taglaló könyvnek, és ebben láttam meg két elég jó képet, amik alapján felfigyeltem a Farkasra. Halványan rémlett valami, mintha láttam volna még gyerekként a bemutatóját vagy ilyesmi, de a könyv azt állította, csupán közepes sikerű moziról van szó. Ez viszont nem vette el a kedvem tőle, sőt, ha már úgyis Nicholsonról olvasok, szívesen meg is nézem. Végülis ki ne kedvelné Jack bácsit? És ki ne akarná őt vérfarkasként látni? Ha téged is érdekel, katt a továbbolvasáshoz!

Will Randall könyvkiadót (J.N.) egy téli éjszakán megharapja egy farkas, amit elütött az autójával és már másnap valahogy megváltozik. A munkatársai felfigyelnek rá, hogy nem kell már neki szemüveg az olvasáshoz; energikusabbnak, fiatalabbnak látszik, mint addig; és még különös módon azt is képes megmondani, ki milyen itallal kezdte a napját. Ám a pozitív változások itt véget is érnek, merthogy kiderül, főnöke ki akarja őt tenni az állásából, a posztjára éppen a tanítványának tekintett fiatal kolléga áhítozik és ugyanez a fickó még Will feleségével is viszonyt kezd. Hősünk élete fenekestül felfordul, ám ekkor megismeri a szép Laurát (Michelle Pfeiffer), aki talán mindent megváltoztathat. De mi lesz kettejük sorsa, ha a férfiban rejlő vadállat felszínre tör? Hiszen ki tudja, miket tesz a nappal rendes, kedves úr éjszakánként, amikor agyarai és bozontos szőre nő; és vajon mindez a valóság vagy csak álmok kusza szövevénye?

Sokáig tanakodtam, vajon mi lehet az, ami miatt nem tekintik a hozzáértők jó filmnek a Wolfot, aztán úgy a hatvanadik perc körül rájöttem. A háromnegyedétől fogva olyan események játszódnak le, amik egyáltalán nincsenek megmagyarázva; a befejezés pedig hiába lett tetszetős, ha az addig történt dolgok miértje nem derül ki. Ezen felül viszont egy egészen érdekes megközelítését láthatjuk a vérfarkas-mítosznak, hiszen a rém ezúttal egy ötvenes évei végén járó férfiban ölt testet, aki ezáltal kicsit megfiatalodhat, sőt, esélyt kap, hogy a beleszólása nélkül tönkremenő életét rendbe tegye. Kérdés, hogy jó választás volt- e az őrült alakításairól és dühkitöréseiről ismert sztár felkérése a főszerepre, hiszen első ránézésre talán nem néznénk ki belőle, hogy ilyen visszafogott személyiségű. Ellenben a vonásai kifejezetten remek farkassá teszik őt. Michelle Pfeiffer, aki egykoron Macskanő volt, itt Joker első életre keltőjének párja; szép, fiatal, nekem a játék is tetszett, bár a figurája kissé kaotikus. A „főellenség” fiú viszont rém idegesítő volt, nekem ő rontotta el leginkább az egész filmet. A történettel egyébként nincs gond, leszámolnak benne néhány vérfarkasos klisével (pl. nincs benne ezüst), csak éppen az a fura, hogy a két ember, akinek Will előadja átalakulásának mikéntjét, egyáltalán nem lepődik meg, úgy veszik, mintha teljesen természetes dologról lenne szó. A látványvilág nem annyira véres, mint azt elvárhatnánk, bár akad néhány horrorisztikus momentum, de szerintem elsősorban drámáról van szó. Egy középkorú férfiról, aki megpróbálja széteső életét új irányba terelni, és mindezt egy szokatlan, nem hétköznapi helyzetben teszi. A Farkas mindenképpen érdekesnek mondható, fenntartja az érdeklődést, tele van fordulatokkal, csak az utolsó harmadát jobban át kellett volna gondolni. A vérfarkasos mozik és a Jack Nicholson-rajongók számára ajánlom, a többieknek nem annyira.

értékelés: 7/10

tvshaman