Frankenstein. Ez a név először a 19. század elején jelent meg, és mind a mai napig eszébe juttatja minden valamire való horror rajongónak a hullákból összerakott szörnyet, az őrült tudóst és a szikrázó laboratóriumot. (akinek meg nem, annak sipirc innen, és csak ilyen irányban való továbbképzés után növelje az oldal látogatóinak számát!) Ennek fényében választottam ezt a filmet első horrorfilm bemutatóm alanyául.
1931-ben a Lugosi Béla-féle Drakula hatalmas sikere nyomán elindult a Universal Studio szörnyes dömpingje. Ennek lett az első eredménye a Frankenstein, amit sokan máig minden idők legnagyobb hatású filmjének neveznek.
A film főszerepét eredetileg nemzetünk Bélájának ajánlották fel, de ő – élete egyik legnagyobb baklövéseként (ha az ópiumfüggőséget nem számítjuk) – visszautasította a filmet. Ekkor lépett színre Boris Karloff, akit ez a film indított el a siker útján, és akinek alakítását a Newsweek 1998-ban a szörnyeteg legjobb megtestesítésének nevezte.

A film egy iszonyatosan optimista jellegű jelenettel kezd, ami nem más, mint egy temetés. Miután a bánatos rokonok, hozzátartozók, sírásók elmennek, megjelenik Dr. Henry Frankenstein, segédjével, Franzcal, és szépen kiássák, majd elviszik a holttestet. A páros hamarosan hasonlóképp jár el egy akasztófánál is. Mivel az agy mindkét test esetében használhatatlan volt, ezért a doktor elküldi féleszű segédjét, hogy lopjon egy rendes agyat az orvosi egyetemről. A boncteremben viszont két agy van az asztalon, és miután a gyogyós összetöri a „normal” feliratút, magával viszi azt a tégelyt, amiben egy sorozatgyilkos agya van. Ezután az elég nekrofil bevezetés után végre megtudunk valamit a történetről: Frankenstein szülővárosában, a doktor menyasszonya, Elizabeth és barátja, Viktor nagyon aggódik Henry miatt, mert elég ritkán hallanak felőle, ráadásul legutóbbi levelében konkrétan leírta, hogy egy romos toronyban asszisztensével laboratóriumot rendezett be, hogy befejezze kísérletét, melynek célja, hogy Istent utánozva életet teremtsen. Az örege is aggódik miatta, mert még szeretne unokát is látni, mielőtt fűbe harap, ezért elküldi érte a fiatalokat, hogy beszéljék le megszállott munkájáról, és vegyék rá, hogy térjen haza. Ők el is indulnak a barátjuk laboratóriumához közeli városkába, ahonnan Frankenstein egyetemi professzorával (Edward Van Sloan – komolyan mondom ez a pali aztán bírhatta ezt a vámpírvadász/szörnyvadász/múmiavadász, szerepkört, vagy… csak egyszerűen ide skatulyázták be, ki tudja már?) elindulnak a hegy tetején levő torony felé. Estére érnek oda, amikor hatalmas vihar tombol, és a bentiek már mindent előkészítettek arra, hogy egy villám erejét belevezessék a holttestekből összevarrt porhüvelybe. Henry beengedi őket, és a szemük láttára kelti életre a szörnyet, majd szépen megbolondul. Másnap az idős professzor próbálja rábeszélni őrült tudósunkat, hogy pusztítsa el a szörnyet, és hagyja a francba ezt az egész szentségtelen munkát, de Henry nem hisz neki egészen addig, amíg meg nem látja az előző éjszaka során teremtett művét. Később aztán a szörny kinyírja az asszisztenst, aminek hatására belemegy a dologba, bealtatózza a gyépés kreatúrát, majd barátaival elindul haza, ráhagyva a monszta elpusztítását az öreg profra. A dolog azonban fordítva sül el (a.k.a. a szörny nyírja ki őt), majd a rém elindul Frankenstein után. Útközben, hogy formában maradjon, megöl egy kislányt is, majd bejut a városkába, ahol Henry és Elizabeth éppen az esküvőjükre készül.

A történetről többet nem kívánnék mondani, hiszen azzal lelőnék minden poént, és talán elvenném az olvasó kedvét attól, hogy ezt a remekművet megnézze. A lényeg, hogy lesz még: gyilkosság, csőcselék, hajsza, végső leszámolás, stb.

Aki esetleg nem jött volna rá az eddigieket olvasva: Ez a film az egyik kedvencem! Mivel én elsősorban a klasszikus horror (nameg a klasszikus thrash) rajongója vagyok, ezért gondolom, senkit nem lep meg, hogy legalább ötször láttam már a filmet, és bármikor megnézném újra. Boris Karloff fantasztikus alakítása sok más Frankenstein-rajongóhoz hasonlóan engem is lenyűgözött, bármennyire is hőbörgött Lugosi évekkel később, hogy „Az egész nem volt több mint kinyújtott karral való járkálás és hörgés.” Amikor először végignéztem ezt a filmet, kissé húztam a számat, hogy miért kellett ennyire más irányba terelni az egészet, mint amerre a regény ment (előbb olvastam, mint a filmet láttam), de ez csak maximum öt percig zavarhatott. Frankenstein szörnye a Universal rémfelhozatalának egyik legkiemelkedőbb tagja, Karloff pedig örökérvényűen a legjobb színész volt, aki eljátszotta a szerepét. Maximum pontot pedig egyedül azért nem adok neki, mert akkor nem tudnék majd magasabbat adni a folytatásnak.

értékelés: 9/10

Zoo_Lee