Aki még nem hallott volna erről a fantasztikus programról: a Nightmare in Budapest egy 500 m2-en berendezett interaktív horrorszínház. Kicsit olyan, mint egy ultrabrutál szellemvasút, de az aktív részvétel itt követelmény a szimpla nézelődés mellett. A következőkben megtudhatjátok, hányan éltük túl a megpróbáltatásokat.

Az estére az igazi hétpróbás barátaimmal vállalkoztam. A tortúra-túra résztvevői: Niki, Cili – orvostanhallgatók; Áron, Edina – gyógyszerészhallgatók; Timi – sürgősségi orvos; Betti (=én) – gyógytornász és ex-orvostanhallgató. Mivel már mindannyian aktív résztvevői voltunk valóságos trancsírnak, kihívás elé nézett a színészgárda. Barátságos légkör fogadott minket, de emellett az ötletes és igényes dekoráció, és az ajtók mögül kiszivárgó hörgések megalapozták a hangulatunkat. A termek berendezésére és részleteire nem térnék ki, de annyit elárulok, hogy volt egy kicsi Hideg csontok hangulat, sok-sok őrjöngő zombi, gonosz bohóc (őt a promóciós videóban is láthatjátok), egyik szörnyűség a másik után. Mondjuk kicsit zavarba hoztunk egy-egy jelenetnél statisztát, amikor pókerarccal nyugtáztuk a gusztustalannak szánt őrült doktoros részeket… Cserébe viszont annál többet sikítottunk a plafonról potyogó zombiktól és a vaksötétben bolyongástól. Jelentem, mindannyian túléltük, bár én kedves barátaimnak köszönhetően majdnem fej nélkül távoztam… 😉 értékelés: 10/10

A túra után Fehér János tulajdonostárssal ültem le egy rövid kérdezz-felelek erejéig:

– A promóciós kisfilmben hallhattuk, hogy Siófokon próbáltátok ki először ezt a műfajt. Milyen indíttatásból, milyen inspirációk hatására indultatok el?

Amerikában nagyon népszerű ez a szórakozási forma, és az európai Dungeonok is ihletül szolgáltak, az egyikben én is megfordultam már. Mivel  nagyon nagy sikerünk volt,  Budapesten folytattuk a rémálmot.

– A tagoknak van valami előzetes kötődésük a horror műfajhoz? A statiszták a baráti körből vagy a szórakoztatóiparból kerülnek ki?

Csak az alapító tagok között van baráti viszony, a szereplőink színészetet hallgató fiatalok, akikkel hirdetés útján találtunk egymásra. Mindannyian kedveljük a horrort, de egyéb kapcsolatunk nem volt vele.

– Mik az eddigi tapasztalatok, kellett valamit változtatni az eredeti koncepción?

Folyamatosan új ötleteket és kiegészítéseket viszünk az előadásba, 2-3 havonta más helyszínt rendezünk be, új szereplőkkel egészítjük ki a csapatot, így érdemes többször ellátogatni hozzánk!

– Hogyan választottátok ki a témákat a speciális effektekhez, maszkokhoz? Vannak olyan filmek, amiből szívesen merítettetek ihletet?

A filmekből elsősorban a légkört szerettük volna áthozni. A Fűrész és a Végső állomás sorozatot nagyon szeretem, de nem veszünk át direkt ötleteket.

– Van-e személyes kedvenc részed?

A labirintus (= vaksötétben bolyongás) a kedvencem, de a gyerekszobát is nagyon szeretem, elvégre a saját gyermekeim bútorait használtuk fel hozzá.

– Mi a véleményed a valódi félelemkeltés és az ijesztgetés kapcsolatáról? Próbáltátok tudatosan előtérbe helyezni az egyiket a másikhoz képest?

Nem gondoltunk ilyenre, a gusztustalanságot és a minél magasabb fokú szórakoztatást tartottuk szem előtt. Ennek ellenére mind a kettő jelen van a repertoárunkban.

– Emlékezetes hisztirohamban volt részetek? Volt már, aki megpróbálkozott később újra a túrával egy ilyen után?

Gyakori az ilyesmi, mindennapos a sírógörcs, volt akit úgy kellett kitámogatni. Ők általában előtte is hosszan vacillálnak, utána pedig nem merészkednek be újra.

Még egyszer köszönjük az élményt és az interjúlehetőséget! Információ és jegyfoglalás: www.nightmareinbudapest.com

DeerWoman