A halál és az iránytű Jorge Luis Borges argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész és filozófus eredetileg 1942-ben – később pedig a Fortélyok című kötetben – megjelent novellája, amelyet a hazai képregényrajzoló Koska Zoltán egy elég sajátos módon adaptált. Az említett bűnügyi történetet és kvázi-folytatását most egy kötetbe gyűjtve olvashatjuk.

A halál és az iránytű először 2014-ben jelent meg füzetes formátumban. A szerző Jorge Luis Borges argentin író egyik novelláját dolgozta fel méghozzá oly módon, hogy egy kortárs bűnügyi kerettörténetet kanyarintott hozzá, roppant szórakoztató saját karakterekkel. Spiff és Alfréd nyomozópárosa közül az előbbi például egy antropomorfizált kutya.

Nekem speciel eléggé bejön Koska Zoltán egyedi, szinte hanyag eleganciát sugárzó rendkívül laza stílusa. A rajzok látszólagos egyszerűséget tükröznek, azonban a panelokban megjelenített képek alaposabb vizsgálata során rájöhetünk, hogy nem hiányzik belőlük semmi. Szereplőink érzelmei, mozdulatai és reakciói mind-mind élettel teliek, kifejezők, a háttérsatírozás bája szintén teljesen illeszkedik ebbe a bohém-bohókás képbe. Az elsőre talán kissé furának ható, girbegurba kézírásra hajazó szövegeket az elején talán némileg szokni kell, de aztán a végére ez is csak az ízig-vérig kézműves képregény szórakoztató értékét erősíti.

A titkos társaság gyakorlatilag az előző történet folytatása, mely egy évvel később (szintén füzetekre bontva) látott először napvilágot, és itt már minden elem teljesen a szerző sajátja. Szereplőink ezúttal egy kisvárosi rejtély nyomába erednek, ahol visszaköszönnek bizonyos magyar történelmi események, és nem tagadom, a végére egészen kuszává-furává válik minden.

Ha kedvet kaptatok hozzá, a 5Panels kiadványát meg tudjátok rendelni ITT. A recenziós példányt pedig köszönjük nekik. 

Értékelés: 8/10

eyescream