Számtalan minősíthetetlen vagy éppen hogy csak középszerűen az unalomba fulladó télapós horrorprodukciót láthattunk már az évek/évtizedek során az év végi, ünnepi felhozatalban, de ha emlékezetem nem csal, emberevő változattal speciel még nem találkoztam. Kész szerencse, hogy most már ezt a kissé rendhagyó verziót is nyugodt szívvel húzhatom ki képzeletbeli listámról, hála ennek a ledér nőszemélyeket előszeretettel mutogató, olcsó és baromi amatőr trágyakupacnak.

Egy télapónak öltözött öreg fazont megszorító intézkedések miatt kirúgják a munkahelyéről, majd nem sokkal ezután fekete-fehér gyermekkori frusztrációktól felindultan elkezd különféle felnőtteket meglátogatni… egész pontosan megbüntetni.

Elsőként egy ledér öltözetben férjének táncot lejtő házaspárhoz tör be, ahol egy ideig békésen élvezi a műsort, mígnem aztán a karácsonyfához lógatott erektált péniszére kerül dísz, és lebukik. Égősorral fojtja meg a házaspárt, feldarabolja őket, ám ezzel még nem ért véget a műsor. Előbb a hölgyemény levágott fejét húzza a hímtagjára (lásd: a képen) és élvez el benne, majd a csávó holttestét hugyozza telibe, végül pedig a szépen feldarabolt testrészek a hűtőben végzik.

Másodiknak egy afro-amerikai díler daddy és két alulöltözött macája az áldozatok. A fazon késsel való leszúrása után a vén szakállas feltol az orrba némi hófehér port, majd autóval indul levadászni a magassarkúban futkosó pillangókat. Elgázolja őket, majd a szélvédőjén szétkenődő béldarabokon kívül a holttestek megmaradt részeit fejszével áll neki az út mellett felaprítani.

Mindezek után következik – minő meglepetés – egy sztripcsaj, aki egyáltalán nem szégyenlősködik, de legalább a bad santa egy kis kefélésért megkíméli az életét. A forgatókönyv tartogat még egy zuhanyzó leszbikus párt, akiket kés és lőfegyver párosával büntet meg, grátiszként pedig az egyikük cuncusába még csíkos kandiscukor pálcát is illeszt.

Ezután egy elég béna montázs következik, hogy zakkan meg végleg szerencsétlen Santa agya, majd egy szál trikóban emberhúst kezd grillezni. A zabálással egyidejűleg újra felderengenek a fekete-fehér szűrős gyermekkori emlékek, amelyben legnagyobb meglepetésünkre végre elénk tárja az alkotó, honnan eredeztethető a kannibalizmusa. Mintegy fő csattanóként, és egyben a keretes szerkezet csimborasszójaként elintézi a volt főnökét: kandispálcával szúrja szíven.

Sean Donohue (Swamp Woman, Blood, Guts and Sunshine, Naked Cannibal Campers stb.) filléres amatőr produkcióját leginkább talán a Necro Files nevű (számomra alltime-favorit) instant szörnyszülött ünnepi kiadásaként tudnám jellemezni. Végtelenül olcsó és bazári horror-faktorát elég sűrűn szakítják meg ruhátlan női testekkel, hogy aztán közröhej tárgyát képező egymondatos közelikkel prezentáljanak valami fekete humort is. Mivel csupán egy óra hosszúságú, tehát elég rövid ahhoz, hogy egy italozás közben megtekintsük, ezért senkit sem fogok vissza, hogy így tegyen. Csak aztán ne tessék panaszkodni, hogy mekkora egy irdatlan trágyakupac, muhaha!

Értékelés: aljas

eyesrcream