Ryan Coonan közösségi finanszírozással készült, majd különféle filmfesztiválok díjait rendre bezsebelő rövidfilmjéről anno mi is értekeztünk, hogy mennyire ütős ausztráliai cucc. Az alkotók sem álltak meg itt, és tíz évvel később elkészítették a Waterbourne névre hallgató etűdjük egész estés moziváltozatát, amelyben a helyi bányából származó mérgező anyagok hatására egy élőhalott kenguru kezdi el terrorizálni a környéket.

Valódi hősként kezelt édesapját korán elvesztő főhősnőnk jelenleg egy ausztrál kis település lelkiismeretes seriffjeként dolgozik, mígnem különös halálesetek történnek a környéken. Előbb két bányaipari munkás összemarcangolt teste kerül elő, majd egy fiatal kocogó veszti életét egy ismeretlen vadállat támadásától, amely nem dingó, krokodil pedig szimplán kizárva. Rögtön össze is trombitál egy vadászokból álló társaságot, azonban hiába pörkölnek oda az agresszíven dühöngő zombikengurunak, az képtelen meghalni. Miután hőseink megmaradt csoportja visszatér a városkába, a könyörtelen zombierszényes oda is követi őket…

Ryan Coonan és Richard Barcaricchio produkciója nyolc perc helyett ezúttal nyolcvanhárom percessé duzzadt, azonban arányaiban az élőhalott kenguru sajnos nem szerepel benne annyival többet. A rövidfilmben látható bábut ezúttal teljes egészében CGI-re cserélték, amely az esetek többségében korrekt módon borzongat, főleg az erdőben játszódó jeleneteknél. Azonban sajnos bőven előfordul, hogy szimplán csak megmosolyogtat – mint például a városka határában egy tyrexhez hasonló belépőt produkál, haha -, esetleg az animáció tökéletlensége folytán szinte leesik a képernyőről. Minden esetben halállal végződő támadásait csak részben láthatjuk és azokat is sötétben, az általa okozott sérülések és bélomlások viszont korrektnek tűnnek.

A másfél órás játékidőt persze nem lehetett kitölteni csak és kizárólag a mutáns szörnykenguru előli permanens meneküléssel meg statiszta-hentelő konfrontációkkal, így a főszereplő fiatalkori traumáival vagyunk kénytelen beérni. A Maddie nevű seriffhölgy apjához kapcsolódó drámái szálát túl sokat lebegtetik, ezért filmünk atmoszférateremtés vagy feszültségkeltés helyett sokszor belassul, szétesik, de legalábbis hemzseg az üresjáratoktól. A főszereplők játéka szódával elviselhető, egyikük sem túl karizmatikus vagy unikális; egyedül talán a megzakkant Michael Biehn (Aliens) karakterét találtam igazán szórakoztatónak.

Mindent összevetve, ettől a másfél órásra nyújtott filmváltozattól nem egészen azt kaptam, amire számítottam, és ezt irtózatosan sajnálom. Némi fekete humor meg néhány egészen elképesztően agyalágyult képsor azért akad, ám kevésbé izgalmas vagy pörgős, mint amit az eredeti rövidfilmes verzió után elvártam volna. Szörnyfilmként inkább közepes – szóval elvárásoktól függetlenül is bőven nézhető, viszont az alapötlet még mindig zseniális, haha. És, ha már itt tartunk, érdemes a stáblistát is végigülni, mert a készítők egy jópofa animációban megosztják velünk az előtörténetet. Ha pedig még így sem kaptál hozzá kedvet, azért az eredeti rövidfilmet ettől függetlenül mindenkinek tudom ajánlani!

Értékelés: 6,5/10

eyescream