A rendszeresen megjelenő, egy-egy hírhedt sorozatgyilkost bemutató Serial Chillers rovatunkban különkiadások formájában igyekszünk megemlékezni az olyan friss filmekről, melyek olyasvalakiről szólnak, akinek „munkássáságával” már korábban foglalkoztunk a rovatban. Így volt ez a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori, a No Man of God és más, újabb darabok esetében is.

Mai alanyunk, a Nő a reflektorfényben című filmet már Rodney Alcaláról szóló cikkünkben is hivatkoztuk, bár akkoriban még nem sok információ állt rendelkezésre az akkor még Rodney és Sheryl címen futó projektről; és további három évet kellett várnunk, hogy végül 2024. októberében a Netflix kínálatában elérhetővé váljon.

A színésznőként sikereket arató Anna Kendrick, aki Oscar-jelölést is a magáénak mondhat már, ezúttal a rendezői székbe vágyott, így új oldalát is megismerhetjük amellett, hogy a főszerepben is ő foglal helyet. A cselekmény szerint az általa játszott Sheryl egy tipikus Hollywoodban érvényesülni próbáló fiatal színésznő az 1970-es évek végén, aki azonban hiába tölti minden idejét azzal, hogy meghallgatásokra jár, nem kap munkát. Ügynöke „nyomja be” őt az akkoriban igen nagy népszerűségnek örvendő The Dating Game című párkereső tévéműsorba, amit rövid unszolás után elfogad, elvégre a megjelenés az megjelenés.

A film kezdetén éles felütéssel Alcala egyik gyilkosságának lehetünk tanúi, majd vissza-vissza térünk hozzá, ahogyan újabb és újabb nőket csal kelepcébe, majd a tévéműsor az, ahol a két történetszál összeér, hiszen az egyik Sheryl kezéért versenyző agglegény nem más, mint az akkorra már több gyilkosságot elkövető férfi. Mindezt a film tört idősíkokkal teszi számunkra izgalmassá – egy-egy kulcspillanatban elvágva a cselekményt egy korábbi, vagy éppen későbbi időpontban megtörtént gyilkosság körülményeinek bemutatásával -, így a játék végére már a néző már nagyon izgul, hogy vajon Sheryl ki tudja-e vágni magát ebből a helyzetből, vagy ő is a gyilkos bűverejének áldozatává válik.

Az Alcalát játszó Costa Rica-i színészt, Daniel Zovattót nem először láthatjuk horrofilmben, hiszen játszott a Vaksötétben, több sorozatban is, legutóbb pedig A pápa ördögűzőjében domborított Russel Crowe mellett. Nem csak őt érdemes kiemelni csupán, mert a filmben valamennyi színész remek alakítást nyújt, az apróbb mellékszerepekben is. Kendrick rendezőként mindegyiküknek megadja a csillogást és főszereplőként sem szorítja háttérbe őket. Kétségtelen, hogy tehetséges, hiszen a Nő a reflektorfényben meglepően „egyben” van, ahhoz képest, hogy elsőfilmes debütálás. Minden képkockáján meglátszik az alaposság és a rengeteg munka, amit belefektettek.

Ezt a filmet mégis nehéz volna igazán jónak nevezni. Minden tekintetben korrekt iparosmunka, de számomra az írás volt az a pont, ahol elvérzik. Nem lepődtem meg, amikor a stáblistát kutatva egy olyan író nevével találkoztam – Ian McDonald – aki mindezidáig csupán egy meglehetősen ismeretlen, Some Freaks című filmet jegyez, melyet maga is rendezett, és értékeléseiben szintén az írást nevezik meg gyenge pontjaként. A Nő a reflektorfényben bár nem hullik darabjaira, mégis azt a benyomást kelti, hogy bátortalan, gyenge próbálkozás csupán arra, hogy kiragadjon részeket Rodney Alcala életéből.

Hasonló a helyzet a női főszereplővel is: Sheryl, akit a valóságban Cheryl Bradshow-nak hívtak, már elhunyt, mire a filmen dolgozni kezdtek, és mivel hétköznapi életet élt, meglehetősen keveset tudunk róla. Annyi szinte bizonyos, hogy nem volt színésznő, így elkönyvelhetjük, hogy a Nő a reflektorfényben ezen aspektusa teljes mértékben fikciós. A hosszú jelenetet, mely a The Dating Game színpadán játszódik, szintén a filmhez íródott: a játék nem így zajlott a valóságban. Bár az tény, hogy Alcala kitűnt a versenyzők közül, ezt szellemes és szégyentelen flörtölésének köszönhette (ami ebben a műsorban teljesen helyénvaló), nem pedig olyan intelligens vagy érzékeny válaszoknak, melyeket az adaptációban írtak számára, így erősen idealizált jellemet festve neki. 

Az igazi Cheryl a műsor után beszélgetett az általa győztesnek választott Alcalával, és másnap betelefonált a műsor készítőihez, hogy megkérdezze: ugye nem lesz baj, ha ő nem megy mégsem randevúzni ezzel a férfival? Arra panaszkodott, hogy nagyon furcsa a viselkedése, és nem szeretne többet találkozni vele. A műsorban szereplő másik két agglegény is hasonlóan vélekedett róla, de nem tudjuk, hogy a valóságban milyen párbeszédek zajlottak le köztük, így a filmben ezeknél is az írói fantáziára kellett hagyatkozni.

A film továbbá elkendőzi a tényt, hogy Alcala áldozatai között voltak 12-13 éves lányok is, és még a tévés szereplés előtt is megjárta már a börtönt, ahová gyermekmolesztálás bűntettével került. Hét gyilkosságot tudtak rábizonyítani, de egyes vélemények szerint áldozatainak száma akár a 130-at is elérheti. A gyilkosságok évei alatt valójában többször is elfogták – ezek közül az egyiket fikcionalizálják a filmben is -, 1971 során még az FBI tíz legkeresettebb bűnözőjének listáján is fent volt, mégis évtizedekbe telt, hogy az igazságszolgáltatás előtt feleljen tetteiért. A film ezen tények egy részét ismerteti csupán a film befejezésekor megjelenő feliratokban.

Nem ez volt az első játékfilm, amely kísérletet tett Alcala gyilkosságainak feldolgozására. A 2017-es Dating Game Killer rettenetesen vacak volt, amit senkinek nem ajánlok megtekintésre. Ezzel szemben, ha el tudjuk fogadni, hogy nem egy igazi true crime darabot látunk, hanem csak egy olyan művet, mely inspirációként tekintett az alapját képező valós eseményekre, a Nő a reflektorfényben egy egészen szórakoztató lehet. Mint azt kifejtettem, magas színvonalon elkészült film, és bár fordulatosnak éppen nem nevezném, megvannak a maga jó pillanatai.

Értékelés: 6/10
Blissenbiarella