Rovatunkban már többször foglalkoztunk magyar sorozatgyilkosokkal is, ám ezúttal a fikció területére kalandozunk. Létezik egy magyar könyvsorozat Babits-gyilkosságok címen, melyben a szereplők skandináv krimiket megszégyenítően szövevényes, fordulatokkal teli nyomozást folytatnak egy legendás sorozatgyilkos után. A harmadik, a történetet lezáró kötet 2024. szeptember végén jelent meg, és ennek alkalmából lehetőséget kaptunk arra, hogy interjút készítsünk a szerzővel is, N. Nagy Zoltánnal.

A könyvsorozat első része, mely a Keselyű címet viseli, hamvaiból támasztotta fel a magyar krimit, ami egy alig-alig létezőnek nevezhető műfaj. A megjelenő, hírnevet szerző művek a legritkább esetben játszódnak napjainkban, más esetekben – és ez még inkább jellemző – nem Magyarországon zajlik a cselekményük, ezzel is a nemzetközi trendek felé kacsintgatva.
N. Nagy Zoltán regényeinek legnagyobb erénye a hitelességük. A történet Szigetszentmiklós egyik családi házas övezetében kezdődik, olyan környezetben, melyet bármelyikünk ismer. Emellett Budapest utcáit, egyes városrészeit is úgy mutatja be a regény, hogy az itt élők is ráismernek, de a főváros földrajzában kevésbé jártasok is maguk előtt láthatják a szépirodalmi igényű leírásoknak köszönhetően. A főszereplő, Szigeti Zalán is egy végtelenül hétköznapi ember, akinek – legalábbis a regény kezdetén – problémái is hétköznapiak, magunkra ismerhetünk bennük. Emellett a korábban nyomozóként is dolgozó N. Nagy Zoltán saját bevallása szerint is a rendőrségi munka valósághű ábrázolására törekedett.

Zalán szemtanúként már az első fejezetekben belekeveredik egy brutális rendőrségi ügybe, amelyről hamarosan kiderül, hogy egy évtizedek óta keresett sorozatgyilkost, Keselyű Richárdot sejtik mögötte elkövetőként. Hamarosan fény derül rá, hogy Zalán nem csupán a véletlen műveként kényszerült végig nézni egy ember halálát, hanem maga, és családja is célpontjává vált a gyilkosnak, aki évtizedek óta képes elkerülni a lebukást. A rendőrség egy különleges nyomozócsoportot hoz létre, akik a szokásos szabályokra való tekintet nélkül, Zalán aktív bevonásával veszik kézbe a munkát.

De hogy jön ide Babits? – kérdezhetnénk. Keselyű minden alkalommal Babits-idézetekkel „szórakoztatja” azokat, akik a nyomában járnak. Irodalomtörténeti kutatómunka is hárul tehát a nyomozókra, és ez talán a regény legérdekesebb szála – itt csak annyit árulhatok el, hogy nagyon fontos tényező Babits a gyilkosságok indítékait tekintve.

A második kötet, a Madárember némiképpen más hangulatú. Ennek a regénynek a története kevésbé személyes, kevésbé szól Zalán közvetlen környezetéről – bár ennek fenyegetése mindvégig jelen van, és végül elérnek hozzá is a szálak -, és jobban tetten érhető a skandináv krimik hatása is. Az első regényben a csoportot vezető Budai László, a láncdohányos, kiégett és cinikus öreg kopó bár klisésnek mondható figura, de olvasóként nagyon kényelmes belesimulni ebbe a már jól ismert karakter által irányított cselekménybe. A Madáremberben Zalán mellett a főhősünk a fiatal rendőrnő, Steinhardt Mónika, aki Budainak mintegy az ellentéte. Mónika forrófejű, gyakran meggondolatlan, de már az első könyvből ismerjük képességeit és magas intelligenciáját. Ebből kifolyólag a regény még fordulatosabb, még bonyolultabb, és jóval több szereplőt is mozgat meg.

A frissen megjelent, befejező kötetben Szigetit már magánnyomozóként üdvözölhetjük újra, és egy másik sorozatgyilkosság ügyében jut el újra és újra Keselyű Richárd nevéhez. Az Idegen tollakban a kegyetlen gyilkos és Zalán története megdöbbentő fordulatokon keresztül száguld az elkerülhetetlen, ugyanakkora megjósolhatatlan kimenetelű vég felé – mint azt a fülszöveg ígéri.

A regények eredetileg a Twister Media gondozásában jelentek meg, a harmadik kötettel azonban átkerültek a GABO Kiadóhoz, és így újra kiadták az első két kötetet is.
A kiadónak ezúton köszönjük a könyvpéldányokat, és az interjú lehetőségének megteremtését is!

CG: Kérlek, mutatkozz be nekünk, és meséld el, hogyan jutottál el a krimiírásig? Miért éppen a krimi műfaja érintett meg?
Közgazdász végzettségem van, jelenleg adótanácsadóként dolgozom részben egy ügyvédi irodával együttműködve. A számok mellett azonban az írás már gyerekkoromban is kedvenc időtöltésem volt, általános iskola alsó tagozatában Sherlock Holmes-történeteket írtam a magam szórakoztatására. Mindig is érdekeltek a meg nem válaszolt kérdések, a rejtélyek, ráadásul életem egy részében nyomozóként dolgoztam, így amikor úgy döntöttem, hogy komolyabban veszem az írást és nemcsak a fióknak írom szövegeimet, adott volt számomra a krimi műfaja.

CG: Hogyan keveredtél a rendőrség berkeibe? Mennyi ideig szolgáltál nyomozóként, és a munkád hogyan befolyásolta a regények megszületését?

Már gyerekként is vonzott már a rendőrség világa, azonban mivel közgazdasági középiskolába jártam, a pályaválasztáskor más irányba indultam. Ennek ellenére mindig is szerettem volna valahogy a bűnüldözés világa felé közeledni, így amikor a kétezres évek közepén lehetőség nyílt rendőrtiszti főiskola nélkül hivatásosnak felszerelni, jelentkeztem, és az átképzés után nyolc évig dolgoztam nyomozóként. A regényeket csak évekkel a leszerelésem után kezdtem írni, de a büntetőeljárások első kézből történő ismerete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy úgy ábrázoljam a nyomozásokat, ahogy a valóságban történnek.

CG: A regényekben bár sokszor indirekt módon, de úgy éreztem, hogy bírálod a rendőri szervezet felépítését, hatékonysági fokát, bürokratikusságát. A szereplők is többször bizalmatlanok, kifejezik múltbéli sérelmeiket a hatósággal szemben. E szemlélet megjelenítése miatt ért-e bármilyen kellemetlenség, nézték-e rossz szemmel ismerőseid, akár volt kollégáid?

Véleményem szerint az olvasók nagy része nem ismeri a nyomozószervek felépítését, a nyomozások menetét és a korlátokat, amikkel a nyomozók találkoznak. A magyar valóság ugyanis nem egyezik meg az amerikai sorozatokban látott bűnüldözéssel. Ahogy az imént említettem, fontosnak tartom a realisztikus ábrázolást minden tekintetben. Emiatt semmilyen kellemetlenség nem ért, nem kaptam negatív visszacsatolást.

CG: Mit várhatunk a harmadik kötettől? Kérlek, mesélj nekünk róla!

A Babits-trilógia központi kérdése, hogy létezik-e eredendő gonoszság. Az Idegen tollak c. kötetben ennek megválaszolására az asztrológiát hívom segítségül és a nyomozás mellett azt a kérdést is boncolgatom, hogy predesztinálja-e az egyént a horoszkópja. Természetesen mindent igyekeztem izgalmas krimibe csomagolni, amiben a gyilkos a születési jegyükre utaló módon végez az áldozataival.

CG: Olvastam az Egyperces krimikből is, és a „true crime”, vagyis valós eseteket bemutató írásaidból is. Kérlek mesélj róla, hogyan születtek meg az Egyperces krimik!

Mindig is érdekeltek a saját idejükben nagy port kavart magyarországi bűncselekmények, amiknek feldolgozottsága 8-10 évvel ezelőtt, az Egyperces krimik keletkezése idején még koránt sem volt olyan szinten, mint manapság. Ezért úgy döntöttem, hogy saját szórakoztatásomra megpróbálok egy-egy ügyről összeszedni minden releváns információt. Számomra is meglepő, de a mai napig előfordul, hogy hivatkoznak ezekre a blogbejegyzésekre.

CG: Mi a véleményed a true crime utóbbi években tapasztalható előretöréséről? – gondolok itt arra, hogy számos, a mi rovatunkhoz is hasonló blog létezik, rengeteg internetes tartalomgyártó dolgoz fel hírhedt bűnügyeket, és egymást érik az ilyen témájú dokumentumfilmek, könyvek megjelenései. Miért érdekli ez ennyire az embereket, és van-e ezzel gond?

Szerintem egyáltalán nincs ezzel gond. Az emberek kíváncsiak és mindig az a legérdekesebb, ami tényleg megtörtént. Egy bűntény feldolgozása akkor is érdekfeszítő, ha hosszú ideig nincsenek válaszok (nincs meg az elkövető), és akkor is, ha a sikeres nyomozati munka kerül bemutatásra. Bűn és bűnhődés, az embereket mindig is vonzotta a természetük sötét oldala.

CG: A Madárember utószavában írtál róla, hogy mennyire nehezen és hosszú idő alatt készült el a regény. Az Idegen tollak egy évvel később már meg is született. Ez esetleg azt jelenti, hogy gyakrabban olvashatunk majd tőled a jövőben? Mik a következő terveid?

Egyrészt közben a kisfiam is nagyobb lett, másrész sikerült úgy alakítanom az életemet, hogy több idő jusson az írásra, így hamarabb be tudok fejezni egy-egy szöveget. A Babits-trilógia véget ért, ezért most más történetek következnek. Jelenleg is egy 2024-ben játszódó magyar krimin dolgozom. Egyelőre a tartalmáról nem mondanék semmit, de a minden jól megy, jövő évben fog megjelenni.

CG: Kik azok a szerzők, akiket a legszívesebben olvasol, és kiket tekintesz inspirációnak? Ajánlj nekünk kérlek magyar krimiszerzőket is!

Nagyon szeretem Donato Carrisi könyveit és Anthony Horowitz krimijeit. Utóbbi szerzőtől sajnos magyar nyelven még nem lehet olvasni bűnügyi regényeket, de reméljük, hogy ami késik, nem múlik. Magyar szerzők közül Kristóf Attilát sorolom a legjobbak közé, a kortársak közül pedig elsősorban Cserhalmi Dániel írásait kedvelem.

CG: Keselyű Richárd megalkotása során milyen irodalmi, vagy valós sorozatgyilkosokból merítkeztél? Volt olyan ügy, amelyet esetleg beemeltél a regénybe, és valós alapokon nyugszik?

Gyerekkorom nagy kedvence volt Moriarty professzor, később pedig rabul ejtett Hannibal Lecter karaktere. Arra gondoltam gyúrok belőlük egy magyar antagonistát, aki akár több könyvön keresztül jelenthet fenyegetést a mindenkori nyomozókra. Talán Keselyű Richárdba több került Hannibálból, és még több alakult magától. Egyáltalán nem bánom. Így lett az, aki végül megelevenedett a könyvek lapjain. Az a rejtélyes, könyörtelen figura, aki elől nincs menekvés.

CG: Bármi, amit kihagytam, de szeretnél beszélni róla?
Nagyon örülök, hogy mostanában a magyar krimi kezd népszerűvé válni, sok olvasót kívánok a pályatársaknak.

Nagyon köszönjük még egyszer a lehetőséget, és további sikereket kívánunk!

Blissenobiarella

A szerző hivatalos oldala és Facebook-oldala

A könyveket a GABO Kiadótól ITT tudjátok megrendelni!