A platform 2020-ban annyira elnyerte tetszésünket, hogy még éves szerkesztőségi toplistánk csúcsára is feljutott. Sokan vártuk hát kíváncsian a második részt, elvégre a történet kerek volt, lezárt a kérdések ellenére, amelyeket a nézőben hagyott. Vajon a második rész választ ad ezek közül bármire? Érdemes volt folytatást készíteni egy ilyen remekműnek?

A platformot egyszerűsége emelte magasba, hiszen a fogyasztói társadalomra fűzött allegória értelmezése nem igényelt túl nagy képzelőerőt, és éppen ettől tudott annyira jól működni. Ebben a disztópikus világban, mely „a Gödör” nevet viseli, emeletenként két embert találunk. Naponta egyszer egy platform indul el az első emeletről, a „lakók” által kiválasztott ételekkel megrakva, és halad az egyre mélyebb szintek felé. A döntés egyértelműnek tűnik: ha mindenki csak annyit eszik, amennyi elvileg neki „jár”, akkor senki nem marad éhes. De vajon a fentiek is úgy gondolják, hogy ennek így kell lennie?

A folytatásban az alkotók látszólag emelni akarták a tétet, és behozzák a képbe az osztályharcot, a vallást is, és bár új szereplőket kapunk a történet középpontjában, az első részből is lesz, akit viszontlátunk. Perempuán (Milena Smit, Tin és Tina) és Zamiatin (Hovik Keuchkerian, A nagy pénzrablás) valószínűtlen párosa a 24. emeleten ébred, így tudják, hogy egy hónapig nincs sok félnivalójuk. A 333 emeletes építményben a napi betevő falat megszerzése csak az alsóbb szinteken okoz problémát. Ezért hozták létre A Törvényt, melynek célja, hogy az egyes szintek lakói kommunikációs láncban legyenek egymással, és betartsák az emeletenkénti adagok szabályait. A Törvényt az úgynevezett Felkentek felügyelik, akik mindenkinek parancsolnak, miközben hamis próféciáikat terjesztik.

Míg A platform egy kifejezetten lassú folyású film volt, a második rész annyi időt sem veszteget a bevezetésre, és a helyzet felvázolására, mint amennyit én szántam rá ebben az írásban. Szereplőink ismerik a gyakorlatot, nem új lakók már, és az alkotók ugyanezt elvárják a nézőtől is. Belecsapnak a lecsóba átvitt értelemben és szó szerint is, és már a játékidő második percében alaposan bevezetnek bennünket a barbárok és lojalisták közti ellentétekbe, és alig tíz perc után már el is szabadul az erőszakos pokol.

A film ideológiai, filozófiai mondanivalói sajnos sokkal kevésbé hatásosak a második részben, mint voltak azok elsőre. Hiába tombol az erőszak, és lett egy sokkal pörgősebb, akciódúsabb film ez, mint elődje, a teológiai párhuzamok, a lázadások és frakcióháborúk a film második felére már nem képesek élettel megtölteni a Gödör vizuálisan ingerszegény belső tereit. Hiába próbálkozik meg a disztópikus világépítéssel azáltal, hogy bepillantást nyerünk a Gödör technikai működésébe is, ezzel csak elveszíti üzeneteinek hatékonyságát. A második résszel a rendezők eltávolodtak az eredeti koncepciótól, és megpróbálták izgalmasabbá tenni a platform világát, de szándékuk éppen a visszájára fordult. A Gödör szintjei közti utazás már nem szolgál ugyanolyan izgalommal, mint elsőre, és talán az menthette volna csak meg a folytatást, ha ezúttal olyan szereplőket kapunk, akik felé igazán ki tud alakulni a néző kötődése – azonban ez nem így van. Bár mélyen megismerjük Perempuán történetét, és ez a szál az, amivel „nézeti magát” a film, igazából felejthető karakter marad.

Összegezve, A platform egy olyan remekmű volt, amelynek önmagában hiba volt folytatást készíteni, de ebben a formában még inkább. A platform 2. nem egy végtelenül rossz film, hiszen igényes, magas színvonalú munka, de nem sokon múlik, hogy elődje pozitív megítélését is romba döntse. Sajnos teljesen felesleges, és nem veszít semmit az sem, aki kihagyja.

Értékelés: 5/10

Blissenobiarella

 

Őszintén szólva már nem emlékszem, hogyan vélekedtem pontosan az első részről, de ami fixen megmaradt bennem, az az újszerűség és a kreativitás. Egy végtelenül egyszerű döntési mechanizmusra épülő horror-thriller, amely bár zsánert aligha épít, azért elgondolkodtatásra alkalmas volt. A film előtti legnagyobb kérdés az volt, lehet-e kétszer ugyanazt a receptet kétszer megfőzni sikeresen.

Nos, nem… És nem csak az IMD-b 2 ponttal alacsonyabb ratingje támasztja ezt alá, hanem igazság szerint nem is volt sok esély itt a csodára. Próbáltak kreálni egy érdekes társadalmat, elvekkel, törvényekkel és háttértörténettel, de ez nálam nem működött. Nem is tudunk meg túl sokat a miértekről, a karakterek hátteréről vagy az egész platformról.

Sokan hasonlítják a spanyol alkotást a Kocka-franchise-hoz, de ott a világépítés és a több részen át tartó misztikum inkább működött, így kanadai társától eltérően meglepne, ha az európai is megélne négy epzózdot. Bár tény, hogy az első résszel együtt fontos kérdéseket feszeget a kapitalizmus és a szociológia témájában, azért ez képtelen kitartani 90-100 percig. Érdekes volt, nézhető volt, ha lesz harmadik epizód, azt is megnézném, de 5 pontnál többet ez nem érdemel nálam.

Értékelés: 5/10

(varin)