Nyugi, nyugi, ez nem a 2024-es Borderlands film, amit mindenki a pokolba kíván. Tagadhatatlan azonban, hogy a címre amiatt figyeltem fel. Ráadásul egy kis költségvetésű, found footage horrorról van szó, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni.

A rendező Elliot Goldner első, és mindmáig egyetlen filmje első pillantásra egy teljesen átlagos vallási témájú filmnek tűnhet, de a fordulatok többet rejtenek magukban, mint gondolnánk. Hívő és hitetlen emberek együtt kutatnak egy csoda után, végzetük pedig az utóbbi évtized talán egyik legkegyetlenebb filmes végkifejletét hozza elénk.

A The Borderlands radar alatt maradt még úgy is, hogy Guillermo del Toro is felhívta rá a figyelmet, mint „ismeretlen gyöngyszemre”, máig is csupán 11 ezer értékeléssel bír IMDb-n. 5,8-as pontszáma azonban egy horror esetében meglepően magasnak mondható. A kritikusok is jó véleménnyel voltak róla alapvetően, méltatták folkhorror elemeit és előadásmódját. Egyesek odáig is elmentek, hogy A vesszőből font emberhez hasonlítsák, de ezt erős túlzásnak tartom mind műfaji, mind pedig minőségi szempontból.

A vallási témájú filmek leggyakrabban a démoni megszállottságot és az ördögűzést ismétlik unásig, de nem így  ez a film. A történet egy templomban játszódik, ahol természetfeletti események magyarázatát keresi egy kis csapat. A helyi pap, Crellick atya (Luke Neal) jelezte, hogy egy általa tartott keresztelő szertartás során a tárgyak maguktól mozogni kezdtek. Az igen szkeptikus Deacon testvért (Gordon Kennedy) a Vatikán küldte, hogy felderítse az eseményeket, hozzá csatlakozik technikusként Gray (Robin Hill) és Mark atya (Aidan McArdle). Found footage lévén a film kezdetén viszonylag sok időt töltünk azzal, hogy megismerjük őket – leendő operatőreinket -, a videós rögzítés mikéntjét és célját. A klasszikus found footage horrorok közül kiemeli a tény, hogy több szereplőt is felruház a filmezéssel, ami több nézőpont bemutatását hozza magával a film során, ami már-már különlegesnek is nevezhető, bár érzésem szerint nem használja ki az ebben rejlő lehetőségeket maradéktalanul. Azzal, hogy szereplőink a testükre erősített kamerákat használnak, ügyesen megoldották azt a kérdést is, amit a legtöbb kézikamerás horror felvet – tudniillik, hogy miért szorongatják a bajba jutott szereplők még mindig az átkozott ketyerét.

A film első fele meglehetősen amatőrnek hat – magam sem voltam biztos benne, hogy végig fogom nézni. Azonban a karakterek közötti kémia annyira jól működik, hogy önkéntelenül is a képernyő előtt ragadtam, és a film rövid játékideje (épp csak 90 perc) úgy röppent el, hogy észre sem vettem. Deacon testvér mogorva és magánakvaló, Gray pedig egy folyton vicceskedő, idegesítő alak. Valószínűtleg párosuk nagyon jól működik, és igazából ez viszi el a hátán az egész filmet.

A film befejezése azonban az, ami igazán különleges darabbá teszi. A vallási témájú filmek rendszerint a szereplők hitének megkérdőjelezését helyezi a középpontba, de a The Borderlands továbbmegy ennél és egyedülállóan borzalmas és emlékezetes befejezést tesz elénk. Mindenképpen váratlanul éri a nézőt, de utólag visszatekintve láthatjuk, hogy a rendező mindvégig sugalmazta, mi vár a szereplőkre. A viszonylag lassú építkezés, a különböző váratlan fordulatok és az elmaradhatatlan – de ízléses mennyiségben tartott – jumpscare ijesztegetések és a helyszín sötét hangulata elterelik a néző figyelmét a valódi gonoszságról, ami a templom mélyén rejtőzik. Éppen emiatt az érzés miatt én egymás után kétszer néztem meg a filmet… és határozottan újra nézésre érdemes darab.

Elliot Goldner számomra bizonyított, és furcsának találom, hogy azóta sem rendezett mást, csupán sorozat-epizódokat. A The Borderlandsnek az írója is ő volt a rendezés mellett, és nagyon hatásosnak tartom a munkát, amit itt végzett. A film vége legzsigeribb félelmeink húrjait pengeti meg, és hagy azzal magunkra bármiféle feloldozás nélkül.

 

Kinek ajánljuk: A found footage horrorok kedvelőinek, akik nem riadnak vissza az alacsonyabb költségvetés, és a „fél-amatőr” kivitelezés sajátosságaitól sem.

Értékelés: 7/10
Blissenobiarella