Amíg mindenki az augusztus végén világszerte bemutatott Alien: Romulus című reményteljes Fede Alvarez produkciót kritizálja szét pro és kontra, addig én csendesen egy másik, szintén 2024-ben készült (nem hivatalos) Alien-rövidfilmet szeretnék ismertetni. Bár az említett fanfilm büdzséje a blockbusterekhez képest ugye elég alacsony, még így is bőven szórakoztatóra sikerült ez a félórás kis szerelem-projekt.
A történet szerint az első világháborúban járunk, méghozzá az Oszmán Birodalom területén. A lövészárokban lapító, harcoktól megfáradt alakulatunk már legalább két napja nem észlelt semmiféle ellenséges aktivitást, így a hadnagy parancsára támadásba rendülnek. Azonban ellenállás helyett többnyire csak holttesteket találnak. Meg egy túlélőt. Akitől megtudják, hogy az árokrendszer alatti ásás során találtak valamiket. Amik eljöttek értük. Rendszerint éjszaka támadtak. Osztagunk pedig nem tehet mást, mint állig felfegyverezve várja az idegeneket…
A többnyire videóklippekkel foglalkozó Christian Kennedy Ausztráliában forgatott félórás rövidfilmjét kezdetben háborús atmoszféra lengi körül, amely a második felében gyors vágásokkal tűzdelt, dinamikus, pörgős akció-horrorba vált. Az Idegen-kosztümbe bújt emberek nem lazsálnak, durván hentelik a katonákat, a kísérőzene is autentikus, a forgatókönyv pedig szintén teljesen vállalható. Néhol persze gyengécske CGI-tüzek és robbanások bukkannak fel egyes jelenetekben, amelyek végeredményben megbocsájthatóak; egyedül a végén az űrhajós jeleneteknél éreztem kissé alulreprezentáltnak a sci-fi környezetet. Egy ilyen minimális költségvetésű műnél persze nem lehet túlzottan felróni, főleg, hogy az egész alkotás eléggé rendben van. Elsősorban Alien-fanoknak ajánlom, de gyakorlatilag bárki megtekintheti, aki helyén tudja kezelni a rövidfilmes műfaj kevésbé látványorientált miliőjét.
Értékelés: 7,5/10
eyescream
Be the first to comment on "No Man’s Land (2024)"