Az ősszel bemutatásra kerülő Dreamland Awaits című magyar arthouse horror író-rendezőjét, a Full Screen Stúdió alapítóját, és több díjnyertes rövidfilm szerzőjét, Lóránt Demetert faggattam a független filmkészítés nehézségeiről. A nemzetközi szereplőgárdával készülő, angol nyelvű nagyjátékfilmet a szerző leginkább a The Babadook és a Jákob Lajtorjája keverékeként tudná leírni, egy kis Lovecraft-tel nyakon öntve… nem mellesleg pedig mi leplezzük le, hogyan fog kinézni a rettegett filmbéli szörny!

 

– Mit lehet tudni eddig filmes pályafutásodról, hogyan jutottál el az első nagyjátékfilmedig?

– 2000-ben, tizennyolc évesen csináltam az első rövidfilmemet, ami persze egy horror volt. Ezt sok egyéb kisfilm és videoklip követte. 2003-ban készítettem el Varga Zsolt producerrel a Lag című misztikus / thriller rövidfilmemet, ami a The New York Short Film Festivalon a legjobb vágás díját kapta, és több ismert európai fesztiválon szintén bekerült a versenyprogramba. A kétezres évek közepén úgy tűnt, hogy össze fog jönni egy nagyjátékfilm az egyik forgatókönyvemből, egy háborús zombi-horror. Nemzetközi koprodukció lett volna, évekig dolgoztam rajta, de sajnos széthullott a projekt, így inkább animáció készítésre és videoklipek gyártására kezdtem koncentrálni.

 

 

– Milyen célkitűzésekkel indult az általad alapított Full Screen Studio? Kik alkotják a stábot, és miért felelnek?

– A céget 2011-ben alapítottuk Sz. Nagy Gáborral, akivel már korábban is dolgoztam együtt animációs projekteken. Munkáink nagy része céges események és TV műsorok háttéranimációinak a gyártásából állt, de folyamatosan kerestük a lehetőségeket, hogy filmet készíthessünk. Műfaji filmeket akartunk készíteni, amire itthon nagyon nehéz támogatást találni, így saját zsebből kezdtünk kisfilmeket gyártani. 2015-ben a Lucky Girl című, francia new wave horror hangulatú kisfilmet hoztuk tető alá, amit többek között játszottak a Fright Night Film Festivalon, valamint kapott egy legjobb kisfilm jelölést Olaszországban az Optical Theatre Film Festivalon. 2020-ban a Possessed by Alienst valósítottuk meg, ami egy könnyedebb hangvételű sci-fi rövidfilm, nagyon sok fesztiválra bejutott világszerte, és díjakat is kapott. Tavaly a Sileo című animációs sci-fi rövidfilmet küldtük fesztiválkörútra, a Curtastól kezdve a Montevideó Fantasticón keresztül a világ számos pontján vetítették. Az amerikai ScorpiusFestről és a Budapest Independent Film Festivalról például elhoztuk vele a legjobb animációs film díját, sok egyéb jelölés mellett. A csapat jelenleg négyfős, én a filmek kreatív koncepciójáért felelek a rendezés, vágás, forgatókönyvírás mellett. Sz. Nagy Gábor, cégtársam a producer, gyártásvezető és a filmek praktikus effektjeiért is ő felel. A csapathoz tartozik még Barbi Bellamy grafikus, animátor és operatőr, illetve Ignácz Ádám animátor és látványtervező.

 

– Mire számíthatunk a Dreamland Awaits kapcsán? Miről szól, hangulatban hova tudnád leginkább elhelyezni?

– A film egy rendőrről szól, akinek egy őrült elrabolta a családját. El kell töltenie néhány napot egy idegen házban, és feladatokat végrehajtani, hogy visszakaphassa őket. Erre az egyszerű alapsztorira épül a film, de ahogy haladunk előre a cselekményben egyre kevésbé lesz világos, hogy mi a valóság és mi az, amit csak álmodik a főszereplőnk. Arthouse horror a film műfaja [a horror azon experimentális szubzsánere, melyben művészfilmekre jellemező, kísérletezősebb irány bukkan fel – a szerk.], de lesz benne szörny és egy egészen kevés humor is. A film angolul forgott nemzetközi szereplőgárdával: a főszerepben Nicolas Hackenberg, egy Magyarországon élő francia színész, aki feltűnt már a Faudában és az FBI Internationalban is. Játszik még benne Rebecka Johnston svéd színésznő, ő többek között feltűnt Ari Aster Midsommarjában. A hangulatát nehéz megfogni, ám az biztos, hogy nagyon sok szürrealitás bukkan majd fel benne, a horror és a misztikum mellett.

 

– Voltak-e rendezői példaképek, esetleg ihlető filmek, akik vagy amik hatottak rátok a Dreamland Awaits kapcsán? Hogyan született a film alapötlete?

– Eleve szeretem a házban játszódó horrorfilmeket és mindig akartam csinálni egyet. Nagyon sok ötletem van, akár kidolgozott forgatókönyv formájában is, viszont alkalmazkodnom kellett a lehetőségekhez, és a szűk költségvetésünkhöz. Gyakorlatilag innen jött az ötlet, hogy a vidéki házamban forgassunk filmet, mert az ingyen van. Az alapgondolat már pár éve szöget ütött a fejemben, de tavaly ősszel ültem le forgatókönyvet írni belőle abban a reményben, hogy idén meg is valósíthatjuk. Kedvenc rendezőim John Carpenter, David Cronenberg és David Lynch, de az olyan klasszikus direktorok is nagy hatással voltak rám, mint Hitchcock, Stanley Kubrick vagy Alejandro Jodorowsky. A hangulatát leginkább talán a The Babadook és a Jákob Lajtorjája tudná leírni, de egy nagy adag Lovecraft is akad benne.

 

 

– Mesélj egy kicsit a Dreamland Awaits forgatásának körülményeiről: hol zajlottak, mennyi idő vettek igénybe a felvételek, milyen jellegű effekteket használtatok?

– A színészekkel tizenegy napot dolgoztunk az említett házban, rengeteg egyéb snitt és az effektek zöme teljesen külön készült, hogy spórolni tudjunk, és azokon a napokon csak a stábra legyen szükség. Összesen kb. húsz napot forgattunk. A film 70%-ban házon belül játszódik, gyakorlatilag minden teret kihasználtunk a pincétől a padlásig, hogy ne legyen vizuálisan unalmas, sőt néhány jelenet külső vagy épített díszlet helyszínén játszódik a minél változatosabb látvány elérése érdekében. Az effektek teljes egészében praktikusan készültek, nem akartunk bajlódni az utómunkával, és amúgy is jobban szeretjük, ha valami ténylegesen létezik. Készültek csápok, fogak, mindenféle egyéb undormányok, és persze egy teljes alakos szörny is. Ezeket mind a film producere, Sz. Nagy Gábor alkotta meg az ötödik emeleti lakásában, Budapest belvárosában. Talán három-négy snittnél lesz egy kis VFX utómunka, szerintem észre sem lehet majd venni.

 

– Független filmként az anyagiak miben és mennyire korlátoztak benneteket?

– Kompromisszumokat a legelejétől kötni kellett: tudtam mi az, amire van keretünk, így ezek alapján írtam meg a forgatókönyvet. Az volt az igazán nehéz, hogy ezt ne lehessen érezni a filmben. Az anyagiak hatottak arra, hogy hány fős stábbal dolgozunk (3), mennyi időt tudunk forgatni, és még arra is, hogy hány felvételt tudunk készíteni egy-egy snittből. A legtöbb esetben két-három felvétel volt a maximum, és mentünk tovább, mert ketyegett az óra. Egyetlen dolgon nem akartunk egyáltalán spórolni, méghozzá a színészeken. Ugyanis lehet bármilyen jó a látvány és a történet, ha amatőrök a színészek, és nem hihető a dolog. Így tehát profi színészeket kerestünk, még a legrövidebb szerepekre is.

 

 

– Említetted, hogy angol nyelven készült a produkció, ezek szerint már eleve külföldi vetítésre és megmérettetésre szánjátok a művet? Lesz-e esetleg itthoni forgalmazás vagy bemutató? Hol lehet megtekinteni a Dreamland Awaits-et?

– A célunk az, hogy a film nemzetközi forgalmazásba kerüljön és anyagilag sikeres legyen. Ehhez az kellett, hogy minden olyan lehetőséget megragadjunk, amivel eladhatóbbá tehető az alkotás a nemzetközi piacon. Ennek ugye az egyik része, hogy eleve angolul forgott a film, a másik pedig, hogy a történet is nemzetközi, és ne kelljen egy másik országot vagy kultúrát ismerni hozzá, hogy működhessen. Természetesen itthon is szeretnénk bemutatót és vetítéseket, de hogy lesz-e forgalmazó, az majd eldől. Nemzetközi és amerikai érdeklődőink már vannak, ami nagyon jó dolog, ám a film először fesztiválokon fog szerepelni, hiszen azon is rengeteg múlik, hogy kap-e szakmai elismerést. A produkció szeptember végére készül el teljesen, akkor már nagyjából látni fogjuk az itthoni vetítésre lehetőségét; reményeim szerint még év eleje előtt ez is összejöhet. A film bemutatója valószínűleg valamelyik streaming csatorna lesz, bár ez a forgalmazótól is nagyban függ.

 

– Aki esetleg mostanában filmezésre adja a fejét, mit tanácsolnátok neki, milyen háttérrel vágjon neki? Ti például milyen tapasztalatokkal lettetek gazdagabbak a forgatás során?

– Nehéz és sok munka várható, de mindent pótol az érzés, amikor a film elkészül, és a közönség reagál rá. Szerintem nem érdemes nagyjátékfilmmel kezdeni, mert exponenciálisan több munka, mint egy kisfilm esetében, de nyilván egy rövidebb alkotással pénzt keresni nem igazán lehet. Én azt tanácsolom, hogy csinálni kell a filmeket, egyiket a másik után. Túl sok a soha-el-nem-készülő vagy éppen fiókban maradt indie project, így inkább ne legyen tökéletes a film, de készüljön el, mert csak akkor lehet továbblépni a következőre, és kamatoztatni, amit az előző mű elkészítésénél tanultunk.

 

 

– És, ha már itt tartunk: vajon miért nem készül (több) horror műfajú produkció Magyarországon? Lehetne esetleg ezen a trenden változtatni, és ha igen, hogyan?

– Nekünk az a tervünk – ha ez a film most bejön -, hogy teljesen ráállunk a műfaji filmek gyártására, évente meg szeretnénk valósítani egy-két hasonló jellegű produkciót, kis költségvetésből, de nemzetközi piacra. Nagyon jó lenne, ha bővülne a csapatunk, és találnánk sok hazai tehetséget, akikkel együtt tudnánk dolgozni. Filmfesztiválokon igyekszünk kapcsolatot építeni nemzetközi filmesekkel, de koprodukciókban is gondolkodunk – szóval építkezünk, és ha jól mennek a dolgok, akkor össze tudunk majd hozni itthon egy működő zsánerfilmes műhelyt. Reméljük, hogy ezzel elindíthatunk valamit.

 

– Kíváncsian lennénk néhány, a közelmúltban készült horror témájú alkotásra, amely szerinted kiemelkedik a mostani mezőnyből, vagy említsd néhány klasszikus kedvencet.

– Az utolsó horror, amit láttam az In a Violent Nature volt. Nem tökéletes, bár szerintem elég jó. Nem való mindenkinek, de legalább akadnak ilyen műfaji határokat feszegető alkotások is. Az Abigail szintén szórakoztató darab, a közelmúltban pedig a Barbarian-ra kaptam fel a fejem, de aztán majd az idő eldönti, hogy ezek mennyire maradnak fent. Sok jó horror készül, az olyan szélsőséges kísérletek, mint pl. a Skinamarink pedig mindenképpen szélesíteni próbálják a horror műfaját, ami szuper dolog. A klasszikusok közül a ’82-es The Thing és az eredeti Texas Chainsaw Massacre nálam az abszolút kedvenc, bármikor le tudok ülni és megnézni őket, hiszen a mai napig működnek és ütnek.

eyescream

 

További információ:

Dreamland Awaits Teaser Trailer

Dreamland Awaits IMDB