Rovatunk előrehaladott korát tekintve már régen el kellett engednünk azt az eredeti koncepciót, hogy a róluk készült filmeken keresztül mutassuk be az egyes sorozatgyilkosok történetét. Persze a téma forrósága kitart, hiszen most is egy fiktív sorozatgyilkos tartja lázban a fél világot a Longlegs sikereit tekintve, és készülnek igaz történeteket feldolgozó darabok is, de nem tagadom, hogy egyre több utánajárást igényel egy-egy téma kiválasztása a rovatba. Ezúttal nagy örömömre egy olvasói kérésnek tehetek eleget (és ezúton bátorítom a rovat lelkes olvasóit hasonlók írására akár Facebook oldalunkon vagy Discord szerverünkön keresztül!) a Bible John néven elhíresült ismeretlen tettes gyilkosságsorozatának bemutatásával.

A helyszín Glasgow, Skócia legnagyobb városa, az 1934-ben megnyitott Barrowland Ballroom nevű táncos szórakozóhely. Az efféle tánctermek az ’50-es, ’60-as években az Egyesült Királyság legnépszerűbb helyei voltak (a mozi után), ha a fiatalok kikapcsolódásra vágytak. Olyannyira, hogy egy korabeli felmérés szerint a házaspárok 70%-a táncteremben ismerkedett meg.

Népszerűségük hirtelen csökkent le a későbbiekben: egyesek a háztartásokban megjelenő televízió-készülékeket okolták, mások azt, hogy a munkahelyeken nőtt a koedukáció aránya. Bárhogy is volt, de az 1960-as évek végére a korábbi tizennégy helyett Glasgow-ban is már csak néhány terem maradt életben, mások diszkóvá vagy bingó teremmé alakultak át, de legtöbbjük egyszerűen bezárt. A Barrowland Ballroom azonban kitartott, és a ’60-as években is nagy népszerűségnek örvendett – mi több, még ma is áll, és 2020 óta a Scottish Music Awards hivatalos helyszíne. Az 1968-ban kezdődő események azonban másfajta, cseppet sem kívánatos hírnevet hoztak neki.

Az áldozatok

Patricia Docker

1968. február 22.-én a 25 éves, elvált Patricia Docker megbeszélte szüleivel, hogy aznap este ők fognak vigyázni négyéves kisfiára, mert a kisegítő ápolóként dolgozó Patriciát néhány barátja a kórházból elhívta szórakozni. Csütörtök este volt, és a Majestic Ballroomba mentek egy koncertre, ami este fél 11-kor ért véget. A társaság feloszlott, de Patricia úgy döntött, hogy kihasználja a szabadidejét, és átment a Barrowlandbe, ami éjfélig tartott nyitva. Valószínű, hogy az is vonzotta, hogy a csütörtök és szombat estéken a Barrowlandbe csak 25 éven felülieket engedtek be. A helynek ekkorra már megkérdőjelezhető reputációja volt, mely szerint ezeken az estéken a házasságtörésé és az egyéjszakás kalandoké volt a főszerep. Egy rendőr úgy hivatkozott rá, a későbbi nyomozás idején: „Szodoma és Gomora”.

Többen tanúsították, hogy látták Patriciát aznap este a táncteremben, emlékeztek sárga ruhájára, és hogy több férfivel is táncolt, köztük egy vörös hajúval.

Másnap reggel találták meg holttestét az utcán, otthonától csupán 400 méterre. A hátán feküdt meztelenül, csak fél pár cipője volt rajta. Összeverték az arcát és a nyakán látható foltokból első pillantásra egyértelmű volt, hogy megfojtották. Ruháját és táskáját nem találták meg, így már azonosítása is nyomozómunkát igényelt. Szülei ekkor még nem aggódtak érte különösebben – amikor apja az esti újságban olvasott a holttest megtalálásáról, még akkor sem gondolt arra, hogy saját lánya lehet az áldozat. Azt gondolták, Patricia egy barátjánál maradt éjszakára, ahogyan korábban is tette már. Végül munkahelyén, a kórház halottasházában egykori kollégája volt az, aki összevert arca ellenére felismerni vélte őt. Bizonyosságot akkor nyert kiléte, amikor végül apja is azonosította.

A nyomozóknak több napjukba került, mire egyáltalán kiderítették azt, hogy Patricia a Barrowlandbe ment táncolni, hiszen a nő senkinek nem szólt róla. Ekkorra a lehetséges szemtanúk emlékei érthető módon megkoptak már az estéről, így nem tudtak sokat segíteni. Mivel a táncterem és a holttest fellelési helye között mintegy 5 kilométer a távolság, gyanították, hogy Patricia taxival távozott, ám nem leltek egy feljegyzett fuvart sem, ami megfelelt volna. Maradt az a lehetőség, hogy beszállt valakinek, talán éppen gyilkosának a kocsijába, de nem találtak egyetlen szemtanút sem, aki ezt az elméletet alátámasztotta volna (mivel hideg februári éjszaka volt, nagyon kevesen tartózkodtak az utcán, így nem voltak szemtanúk).

Később megtalálták táskáját, ékszereit és ruháit (fehérneműje kivételével) a közeli folyóba dobva. A boncolás során megállapították, hogy szexuális erőszak jelei nem voltak rajta, és valamivel éjfél után fojtották meg egy szíj segítségével. Patricia halála idején éppen menstruált, és holtteste mellett egy használt betétet találtak – ezek később fontos nyomoknak bizonyultak. A rendőrség úgy sejtette, hogy a gyilkos jól ismerte a környéket, és a holmik folyóba dobásával talán az ujjlenyomatokat akarta eltüntetni – azokat ugyanis egyáltalán nem találtak. A fehérneműket minden bizonnyal magával vitte, vagy szintén az árulkodó nyomok elfedésének céljával, vagy afféle szuvenírként.
A volt férjet azonnal ki tudták zárni a gyanúsítottak közül, ugyanis szilárd alibije volt Glasgow-tól 400 kilométerre. Nem leltek semmilyen nyomot, ami közelebb vitte volna a hatóságokat a megoldáshoz, így a nyomozás pár hét után alábbhagyott, idővel pedig a számtalan döglött akta közé került Patricia meggyilkolásának ügye, bármiféle eredmény nélkül.

Jemima McDonald

Tizennyolc hónappal később a 32 éves Jemima McDonald (ahogy mindenki szólította, Mima), a háromgyermekes édesanya vált a következő áldozattá. Csupán pár perc sétára lakott a Barrowlandtől, és nagyon szeretett táncolni, így, ha csak tehette, lejárt a terembe. 1969. augusztus 16. szombatja zsinórban a harmadik olyan nap volt, amikor gyerekeit a szomszédban élő nővérére bízta, de a szombati ismerkedés lehetőségét ki nem hagyta volna. Ahogyan sokan mások, úgy Jemima sem egyenesen a terembe ment aznap este. Mivel ott nem szolgáltak fel alkoholt, a legtöbben egy-egy környékbeli kocsmában nyitották meg a szórakozást – később többen tanúsították, hogy a Betty’s Bar nevű egységben Jemima együtt iszogatott egy magas, vörös hajú fiatalemberrel. Később a táncteremben is együtt látták őket, mi több, együtt is távoztak, és azt is többen megerősítették, hogy Jemima a vörös hajú férfival sétált otthona felé éjfél után. Azonban nem ért haza.

Nővére másnap reggel nagyon aggódott érte, amikor nem jött a gyerekekért. A nap folyamán aggodalma tovább erősödött, mikor hallotta, ahogyan néhány gyerek arról pletykál, hogy van egy holttest az egyik szomszédos üresen álló bérházban. Ez egy lezárt épület volt, ahová a gyerekek szüleik minden intése ellenére betörtek, és köztudomású volt, hogy ott szoktak játszani. Éjszakánként prostituáltak bonyolították itt ügyeiket egyéb kétes alakok társaságában. Hétfő reggelre Margaret már nem bírta tovább, és rossz érzése ellenére rávette magát, és bement az épületbe. Azonnal felismerte Mima fekete gyapjúruháját, és hamarosan a rendőrség is a helyszínre érkezett.

Megállapították, hogy Jemimát brutálisan megverték, különösen feje és arca kapott sok ütést. Megerőszakolták és végül saját harisnyájával megfojtották. Táskája és sálja hiányzott, de minden más ruháját megtalálták a helyszínen. Halála idején ő is menstruált és testéhez közel szintén megtalálták használt betétjét.

Mivel a rendőrség ezúttal tudta, hogy az áldozat hol töltötte az estét, azonnal ki tudták hallgatni a Barrowland szombati vendégeit, így sokkal pontosabb beszámolókhoz jutottak, mint az első gyilkosság esetében. Alapos személyleírást tudtak összeállítani a titokzatos férfiról is: 25 és 35 év közötti, vörös hajú, karcsú, sápadt, jól öltözött, 180 cm-nél magasabb volt. Azonban senki nem ismerte őt, vagy látta korábban. A leírás alapján a rendőrség megkeresett egy illusztrátort, hogy készítsen egy festményt a férfiról. Ez volt az első alkalom, hogy a skót rendőrség ilyen megoldáshoz folyamodott, így külön engedélyt kellett szerezniük hozzá, de az elkészült festmény már augusztus 26.-án, csupán tíz nappal a gyilkosság után bejárhatta az egész országos sajtót. Sajnos nem vezetett semmilyen új nyomhoz.

Az ügy minden bizonnyal hasonló sorsra jutott volna, mint Patricia esete, ha a gyilkos ezt követően nem csapott volna le újra csupán két hónap elteltével.

Helen Puttock

A huszonkilenc éves Helen Puttock az előző két áldozathoz hasonlóan imádott táncolni, de két gyermekének felügyelete ritkán nyújtott erre lehetőséget. Férje a hadseregben szolgált, ezért gyakran költöztek, és hosszú ideig éltek Németországban is. Helennek elege volt ebből a nomád életmódból, ezért a gyerekekkel hazaköltözött édesanyjához Glasgow-ba.

1969. október 30.-án George Puttock otthon volt eltávozáson, és nem igazán örült neki, hogy felesége szórakozni megy. Nem tartotta ezt illendő dolognak egy férjes asszony részéről, de Helen meggyőzte, hogy csak a tánc érdekli, és nővére is elkíséri. Az estét Helen és Jeannie pubokban kezdte, majd este 10 óra körül jutottak be a táncterembe. Nem kellett hozzá sok idő, és mindketten partnerre találtak egy-egy fiatalemberben, és jól szórakoztak azon, hogy mindkettő Johnként mutatkozott be – bár a két nő úgy gondolta, házas emberek lehetnek, és ezért nem a saját nevüket használták. Jeannie leírása szerint Helen partnere magas volt, karcsú és igazán szofisztikált.

Az este végén négyesben távoztak a Barrowlandből. Jeannie partnere hamarosan különvált tőlük, így hárman ültek taxiba. Jeannie elmondta, hogy Johnt látszólag egyre jobban zavarta, hogy nem tud kettesben lenni Helennel, ezért úgy intézte, hogy őt vigyék haza előbb. Az út során próbáltak kedélyesen beszélgetni, de John hangulata megváltozott, ingerült volt, és a Bibliából idézve beszélt a házasságtörő asszonyok bűneiről. A taxisofőrtől tudjuk, hogy ezek után az Earl Streeten, nem messze Helen lakhelyétől szállt ki mindkét utasa körülbelül fél 1-kor. Megfigyelése szerint a nő mérges volt valamiért. Hajnali 2 órakor egy nem túl távoli megállóban egy éjszakai buszra felszállt egy férfi, akinek külseje alapján komoly dulakodásban lehetett része: ruházata sáros volt és az arcát összekarmolták.

Helen holttestét másnap reggel találta meg az Earl Street egyik lakója, amikor kutyájával sétálni indult. Azonnal hívta a rendőrséget. Arcát felismerhetetlenné torzították az ütések, melyeket kapott, nyakán pedig még ott volt a harisnya, mellyel megfojtották. Még mindig a reggeli órákban megjelent a helyszínen George Puttock, aki aggódott feleségéért, aki nem ért haza. Miután elmondta, hogy milyen ruhákat viselt este, a rendőrség egyértelműnek látta, hogy közölniük kell a férfival felesége halálhírét.

A boncolás megállapította, hogy Helent a gyilkosa megerőszakolta és karját összeharapdálta. Sikerült ondómintát nyerni a nő holttestéről, amit megőriztek további analízis céljából. A másik két áldozathoz hasonlóan ő is menstruált, és a támadó az egészségügyi betétjét a hónaljába helyezte. Retiküljét nem találták meg a helyszínen.

Jeannie Langford, Helen nővére vált a legfontosabb szemtanúvá. Bár időre volt szüksége, hogy felocsúdjon nővére halálhíréből, kicsit később mindent készségesen a rendőrség elé tárt, amit arról az éjszakáról tudott. A gyanúsítottról szóló leírásokat újabb részletekkel gazdagította: a vörös hajú férfinek szép fogai voltak, de az első két metszőfoga ferdén állt, egy pedig jobb oldalon hiányzott. A taxiban úgy hallotta, hogy a vezetéknév, amin bemutatkozott Templeton vagy esetleg Sempleson lehetett. Amikor megmutatták neki a korábban készült képet a gyanúsítottról, Jeannie megborzongott, annyira élethűnek találta azt. Segítségével a technikusok készítettek egy új fantomképet is, melyen apróbb pontosítások történtek.

Jeannie megfigyeléseit széles körben lehozta a sajtó, és ekkor már mindenki sorozatgyilkost keresett, aki ekkor kapta meg hírhedt nevét, a Bible Johnt is az Evening Post újságírójától. A névnek a Puttock-gyilkosság éjszakáján hangoztatott Biblia-idézet és az aznap használt vélhetően álnév volt a magyarázata. A hírverés egyre nagyobb lett, és Glasgow-t körbe plakátozták a fantomképpel is. Rengetegen jelentkeztek a rendőrségen és számtalan férfi gyanúba került, ám a tettest nem sikerült megtalálni.

Mindeközben a Barrowlandben is próbálkoztak és egy tizennégy főből álló civil ruhás rendőrcsapat tagjai rendszeresen eljártak a 25 éven felülieknek szóló estékre. Eredményre ez sem vezetett, de többen bevallották, hogy egész jól megtanultak táncolni a „bevetések” során.

Számos más szálon is elindult a nyomozás. Ezek közül a legfájóbb talán az volt, hogy a másik Johnként bemutatkozó férfi sosem jelentkezett. Ez alapján Jeannie gyanúja, miszerint a férfi házas lehetett és nem a valódi nevét használta, igazoltnak látszik. 1970 során még egy magát parapszichológusnak nevező „szaktekintélyt” is igénybe vettek, de miután az ő közreműködése sem vezetett használható nyomra, a Bible John-gyilkosságok felderítése lassanként döglött aktává minősült; nem tudtak senkit vád elé állítani, de még újabb szemtanúk sem kerültek már elő.
1975-ben a Glasgow városi rendőrsége beolvadt a Strathclyde Police-ba, ami nagyjából egy megyei hatóságnak felelt meg. Később, 2013-ban a Strathclyde Police is beolvadt a nagy és egységes országos rendőri szervezetbe. Az átalakulások ellenére a három nő gyilkossági ügye mindvégig nyitott maradt, és máig is úgy nyilatkoznak, hogy bármilyen új nyom kerül elő, azt ki fogják vizsgálni. A 2000-es években számos ilyen akadt, és többeket is meggyanúsítottak azzal, hogy az egykori sorozatgyilkosság elkövetője lehetett.

Gyanúsítottak

John White: 2005-ben egy nyugalmazott rendőrtiszt kiadta önéletrajzát, ez a Glasgow Crimefighter: The Les Brown Story címet viselte. A könyvben Brown leírta, hogy 1969-ben dolgozott a Bible John-ügyön, és ennek során letartóztatott egy férfit a Barrowlandnél, aki John White-ként mutatkozott be, bár később fény derült rá, hogy a valódi neve John Edgar volt. Nagyon hasonlított a fantomképre, csak a Jeannie által leírt ferde fogak hiányoztak, és korban is megfelelt. A könyv megjelenése után Edgar jelentkezett, hogy felháborítónak tartja a vádakat, és kész DNS-mintát szolgáltatni, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Bár erre végül nem került sor, már a készségessége alapján is valószínűsíthetjük, hogy nem ő volt a valódi elkövető.

John McInnes: John Irvine McInnes bizonyítottan a Barrowland táncteremben tartózkodott Helen Puttock meggyilkolásának éjszakáján. Mélyen vallásos családból származik, de ő maga iszákos és megrögzött szerencsejátékos volt. Hasonlított a fantomképre, csak fogazata nem egyezett a leírással. Már 1969-ban kizárták a lehetséges gyanúsítottak közül, mert több alkalommal is részt vett a felismeréses szembesítéseken (police lineup vagy identity parade), és egyik szemtanú sem választotta őt, mi több, Jeannie nyomás alatt is kitartott állítása mellett, hogy nem McInnes a keresett személy. A férfi 1980-ban öngyilkosságot követett el, így 1996-ban, amikor lehetőség nyílt a Helen testéről gyűjtött bizonyítékokat DNS-teszteknek alávetni, hozzá már nem fordulhatott a rendőrség. Testvérét azonban sikerült meggyőzniük, hogy szolgáltasson mintát, és az eredmény 80%-os egyezést mutatott, így elvben lehetségesnek mutatkozott, hogy McInnes volt a gyilkos. A férfi holttestét exhumálták, és számos további vizsgálatnak vetették alá mind a DNS-mintákat, mind pedig a harapásnyomok tekintetében, de a végeredmény egyértelmű volt: nem volt egyezés. További tíz olyan férfit teszteltek ekkor, akiket annak idején is bevittek a rendőrségre, de végül az újabb kudarcokat követően fel kellett hagyniuk az újabb próbálkozásokkal, ugyanis a vizsgálatokat végző tudósok jelezték, hogy a bizonyítékok már nem alkalmasak további tesztelésre, „elhasználódtak”.

Angus Sinclair: 2014-ben egy ismert, már életfogytiglani börtönbüntetését töltő sorozatgyilkossal kapcsolatban vetődött fel a gyanú, hogy ő lehetett Bible John. Angus Sinclair évtizedeken át szedte áldozatait Glasgow-ban, így neve szinte természetes, hogy felkerült a gyanúsítottak listájára. Azonban számos érv szólt ellene: megjelenése nem felelt meg a fantomképnek, továbbá alacsony is volt, és fekete, göndör hajú. Mindig elrejtette áldozatait, akit nem megfojtott, hanem késsel végzett velük, így elkövetési módszerei sem egyeztek az ismeretlen tettesével. Természetesen nem zárhatjuk ki teljesen Patricia Docker esetében, de Helen Puttock és Jemima McDonald-ot egyértelműen nem ő ölte meg.

Peter Tobin: Peter Tobin 2006-ban került a figyelem középpontjába. Egy glasgow-i templomból eltűnt egy a nyári szünetben ott dolgozó lengyel diáklány, Angelika Kluk, akit a magát Pat McLaughlinnak nevező, hatvanéves karbantartóval láttak együtt utoljára. Másnap a férfinek is nyoma veszett, pár nappal később pedig megtalálták Angelika holttestét a templom padlódeszkái alá rejtve. A nyomok szerint megverték, megerőszakolták és leszúrták. Nyilvánosságra hozták a férfi fotóját, amit a híradóban is bemutattak, és jelentkezett is egy fiatal nő, aki elmondta, hogy a keresett személy valódi neve Peter Tobin. Ezzel egyidőben sikerült DNS-mintát szerezni az Angelika testén talált ondónyomokból, és ennek segítségével is azonosították, hogy Peter Tobint keresik; akit mivel korábban már elítéltek szexuális bűncselekmény ügyében, rendelkeztek a hatóságok a DNS-profiljával. Londonban találtak rá az egész életében bűnöző életmódot folytató férfira, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, és 2007-ben el is kezdte letölteni azt. A nyomozás során azonban további általa elkövetett gyilkosságokra is fény derült. Vicky Hamilton és Dinah McNicol két olyan kamaszlány voltak, akiknek eltűnése és keresése országos hír volt a ’90-es évek során az egész Egyesült Királyságban.  Mindkettőjük holttestét Tobin margate-i házának kertjében elásva találták meg, és bizonyítékokat is sikerült szerezniük, hogy ő volt a gyilkosuk.

Tobin Glasgow-ban született és töltötte fiatalkorát, rendszeres látogatója volt a Barrowland Ballroom-nak is az 1960-as évek végén. Közismerten jóképű, elbűvölően sármos és népszerű fiatalember volt, és első feleségét is itt ismerte meg. Az akkor 17 éves Margaretet rövid, ám rendkívül erőszakos házasságuk során elszakította családjától, és csak akkor tudott visszatérni hozzájuk, amikor kórházba került, mert Tobin egy fogazott kést a hüvelyébe tolt és megforgatott – ezzel örökre elvéve tőle a gyerekszülés esélyét. Később elmondta a rendőrségnek azt is, hogy amikor menstruált, Tobin nem engedett neki semmilyen segédeszközt vásárolni, és a vérzés valósággal vágykeltően hatott rá.

Számos tényező van, melyek valószínűsítik, hogy Tobin követte el a Bible John-gyilkosságokat, melyeket a Birminghami Egyetem közismert krimonológiaprofesszora, David Wilson foglalt össze 2010-ben megjelent könyvében, mely a The Lost British Serial Killer címet viseli. A könyv megjelenését követően több nő is jelentkezett, akik azt állították, hogy biztosak benne, hogy Tobin volt az a férfi, aki erőszakoskodott velük a ’60-as évek végén a Barrowlandben. A fiatalkori képei alapján a férfi igencsak hasonlít a fantomképre, és a hiányzó (később pótolt) fog is, illetve magassága is stimmel. Élete során rengeteg álnevet használt, és ezek között volt a John Semple is, ami hasonlított a Semplesonra.  Tobin 1969-ban költözött el Glasgowból, ami megmagyarázhatja azt is, hogy miért szakadt vége a gyilkosságsorozatnak. Ellene szól azonban az, hogy Margaret elmondása szerint Brightonban voltak nászúton, amikor Jemima McDonaldot megölték, illetve az is, hogy Jeannie egy fénykép alapján határozottan állította, hogy nem ő töltötte vele és Helennel az estét. A gyilkosságok elkövetésének részletei sem Tobinra vallanak, ő ugyanis mindig fiatalabb, tinédzserkorú áldozatokkal szúrt le, míg Bible John felnőtt nőket fojtott meg. Bár hivatalosan kizárták a lehetséges elkövetők közül, mindezek ellenére máig is a legszélesebb körben tárgyalt, és legelfogadottabb elmélet szerint Peter Tobin volt Bible John – aki azonban sosem működött együtt a rendőrséggel, és 2022-es halálával örökre magával vitte a sírba titkait.

David Wilson társszerzője, Paul Harrison, egy nyugalmazott rendőr kiadott 2013-ban egy újabb könyvet, a Dancing with the Devil-t, melyben azt a lehetőséget tárgyalta, hogy Bible John talán egy rendőr lehetett, ezért tudta elkerülni a hatóságok figyelmét. Tekintve az évek során történt nagy szervezeti átalakulásokat, most a téma további tárgyalása nélkül mondjunk csak annyit, hogy ez a verzió sem tűnik valószínűnek.

A harmadik áldozat, Helen Puttock férje, George vetette fel annak lehetőségét, hogy a Bible John-gyilkosságokat esetleg Peter Sutcliffe követhette el (akinek részletes történetét már rovatunkban is feldolgoztuk). Az angol sorozatgyilkos 1981-es letartóztatását követően börtönbe került tizenhárom nő bizonyított meggyilkolásáért, és megszámlálhatatlan további támadásért. Sutcliffe 2020-ban halt meg, és egészen haláláig kutatták a további gyilkosságokat, melyekért ő lehetett a felelős. Bár megfordulhatott Glasgow-ban 1968-69-ben, ennek nincs dokumentált nyoma, és csupán 23 éves volt ekkor. Sutcliffe nem volt magas ember, és egészen sötét, fekete, göndör haja volt, ráadásul szakállt viselt már ilyen fiatal korában is – így talán kijelenthetjük, hogy nem őt keresték.

Ki volt Bible John?

Az FBI szakemberei a sorozatgyilkosok keresésében alkalmazzák a profilozást, vagyis az elkövetett bűncselekmény, a helyszínen talált nyomok és a szemtanúk vallomásai segítségével deduktívan következtetnek az esetleges elkövető személyiségvonásaira. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy Bible John vélhetően Glasgow-ban élt. Akcentusa erről árulkodott, a tanúk csupán azt emelték ki, hogy szépen, kulturáltan beszélt. Tekintve az angol nyelv területi „sokszínűségét” bizonyosan felfigyeltek volna rá, hogy ha máshogy szólal meg, mint a glasgow-iak. Valószínűsíthető, hogy értelmiségi munkát végzett, hiszen többen kiemelték vele kapcsolatban jó modorát, amivel kitűnt a Barrowland átlagos közönségéből. Jeannie azt is elmondta róla, hogy kezei manikűrözöttek és puhák voltak, ami kizárja, hogy kétkezi munkás lett volna. Szintén az ő elmondása szerint látszott, hogy „John” olyan ember, aki hozzá van szokva, hogy utasítson másokat, és azok engedelmeskedjenek is neki – ez alapján arra lehet következtetni, hogy vezető szerepet tölthet be, esetleg rendőri vagy katonai múlttal rendelkezik. Kijelenthetjük, hogy a táncterembe csak áldozatokat ejteni járt – több törzsvendég, akik látták együtt a meggyilkolt nőkkel, kijelentették, hogy máskor sosem látták még. Vallásosságára, melynek elhíresült nevét is köszönheti, kizárólag Jeannie tanúvallomása alapján következtethetünk. A nő elmondta, hogy az este folyamán a férfi csak egyszer idézett a Bibliából, igazából a sajtó fújta fel ezt az aspektust. Meglehet, hogy semmi jelentősége nincs ennek, hiszen egy átlagosan művelt, nem különösebben hithű ember is élhet ilyen idézettel egy beszélgetés során.

A gyilkosságok elkövetésének módjából is levonhatunk következtetéseket: a holttesteket nem rejtette el, így nem érzett szégyent a gyilkosságok elkövetése után, illetve úgy gondolhatta, hogy áldozatai megérdemelték, amit kaptak. Mindhármukat valamilyen szíjjal fojtotta meg, ami a kéjgyilkosságok jellemzője, vagyis azoké, melyek szexuális kielégülést okoznak a gyilkosnak. Patricia Docker esetében nem találták meg a gyilkos eszközt, de valószínűsítették, hogy táskájának szíját használhatta. A táskát a közeli folyóba dobta, ami eltűntetett róla minden lehetséges ujjlenyomatot, ez pedig arra utal, hogy rendelkezett némi tudással a rendőrség nyomozati munkájáról.

Mindhárom nő menstruált a gyilkosságok idején, és az általuk használt betétek mintegy aláírásként voltak jelen holttestük mellett. Felmerült annak lehetősége, hogy a menstruáció megléte miatt a nők elutasították szexuális közeledését, és ez váltotta ki a gyilkos haragot. Az, hogy arcukat a felismerhetetlenségig verte, már annak megnyilvánulása, hogy haragja milyen mély és mindent elsöprő volt.

Összességében Bible John az FBI kategorizálása szerint „szervezett” gyilkosnak tekinthető. Az ebbe a kategóriába tartozó elkövetők gyakran olyan pszichopaták, akik nem elmebetegek, meg tudják különböztetni a jót és a rosszat, de nem éreznek szégyent vagy megbánást. Képesek elbűvölni áldozataikat, és elfedni a maguk után hagyott nyomokat törvényszéki értelemben is, ezért elfogásuk mindig nehéz. Statisztikák szerint a szervezett sorozatgyilkosok intelligenciája átlag feletti szintű, megjelenésük megnyerő, gyakran házas emberek, annak ellenére is, hogy viselkedésük hideg és arrogáns.

A modus operandit illetően Bible John tökéletesen következetes. Mindhárom gyilkosság elkövetése ugyanúgy zajlott: ismerkedés a Barrowland 25 éven felülieknek szóló estéin (amelyek arról voltak hírhedtek, hogy itt házasságtörésre kapható nők szórakoznak), az áldozatok bizalmának elnyerése, majd hazakísérése. Amikor elszigetelt területre érnek, a támadás következik. A verés után nemi erőszakot követett el rajtuk (kivéve Patricia Dockert, akinél ennek nem volt jele), majd megfojtotta őket, két esetben a nő saját harisnyájával. Ami kiemeli Bible John esetét, az az egészségügyi betétek teátrális elhelyezése volt. Többen felvetették már az évek során, hogy talán eleve tévedés volt sorozatgyilkost keresni, de az elkövetés mikéntjének ilyen fajta ismétlődése okot ad arra a következtetésre, hogy egyetlen személy felelős mindhárom gyilkosságért.

Végezetül nem mehetünk el amellett sem, hogy a fantomképül készült portré lett a további nyomozás alapja. Számtalan gyanúsítottat zártak ki a lehetséges elkövetők közül csak azért, mert nem úgy néztek ki, mint a festményen látható arc. Mivel az elkészült és széles körben nyilvánosságra lett hozva már az első gyilkosság után, meglehet, hogy Jeannie Langford tudatalattijában is összekapcsolódott már korábban a gyilkossal, és megzavarta emlékeit a férfiről, akit látott – és minden további nyomozást az ő emlékeire építettek fel. Volt több olyan szemtanú is, aki ellentmondott neki, és szerintük a festmény nem hasonlított.

Már soha nem fogjuk megtudni az igazságot. Ha a valódi elkövető még él is, már legalább 80 éves lehet. Nagyon kicsi az esély arra, hogy olyan új nyom kerülne elő, ami eredményt hozhat a nyomozásban, és a szemtanúk emlékei sem megbízhatóak már egy fél évszázad elteltével. Valójában semmivel sem tudunk többet az elkövetőről, mint 1969-ben, és hírnevét is leginkább csak a róla készült művészi portrénak, illetve a sajtó által adott hangzatos névnek köszönheti.
Sajnos nem valószínű, hogy valaha megtudhatjuk, ki volt a valódi Bible John.

Blissenobiarella

 

Felhasznált források:

Steve MacGregor: The ​Face of Bible John – The search for a Scottish Serial Killer

https://www.heraldscotland.com/life_style/16029520.fifty-years-britains-top-serial-killer-expert-re-examines-bible-john-murders/

https://www.bbc.com/news/uk-scotland-glasgow-west-63916850

https://www.imdb.com/title/tt2260257/