Az Irodalmi Rádió Hívatlanok címre keresztelt horrornovella-pályázatán összeismerkedett három amatőr szerző összefogott, hogy tizenöt – vámpírokról, földönkívüliekről, mutáns szörnyekről, átkokról és démonokról szóló – rémtörténetben együttesen hozzák a frászt a Kedves Olvasókra!

Ebben a 18+ jelöléssel bíró, háromszáz oldalas kötetben szárnyukat próbálgató amatőr szerzők horrorisztikus történeteit olvashatjuk, tehát előrebocsátom: senki se várjon vérprofi novellákat, mert ez nem erről szól. Az írók egy rövid bemutatkozás követően nagyjából egyenlő arányban kaptak helyet, így lehetőségük nyílt mind rövidebb, mind hosszabb műveiket egyaránt megmutatni, mit is jelenet számukra a borzongás.  

Peter Shepherd, vagyis polgári nevén Juhász Péter írásai közül néhány a tudomány-fantasztikus zsáner felé hajlik, mint például a földönkívülieket (Idegenek) vagy éppen egy szerencsétlen sorsú gép-ember hibridet szerepeltető jövőben játszódó novella (Gép testben ép lélek). Míg a Kymera egy akcióban dúskáló, képernyőre termett tech-thrillerként is felfogható, a Voodoobaba és az Exorcismus rövid stílusgyakorlat pedig már kimondottan horror.

Erika Skinner (Szücs-Kiss Erika) saját bevallása szerint szereti a horror műfaját misztikummal és emberi drámákkal vegyíteni, és ez bizony műveiben is meglátszik. Tőle olvashatunk egy árvaházban nevelkedő gyermek bosszújáról (Greta), egy különös hóemberről (Henry), fiatal párunk pedig egy egzotikusnak tűnő görög szigetre utazik (A kikötő). Továbbá megismerkedhetünk egy roppant fiatal, ám tehetséges zeneszerzővel (W.A. szelleme), a leghosszabb elbeszélésében pedig a címszereplő Victor átalakulását követhetjük nyomon.

Harmadik szerzőnk, Louis Holed aka Kiss Lajos fiatalkora óta elkötelezett a horror iránt, így mondhatni borítékolható volt, hogy egy idő után ő is elkezd alkotni. Novelláiban ugyanúgy szerepelnek átkok, mint halált okozó palacsinták vagy éppen démonidézés (Möbius). Egy a tizenhétből című terjedelmesre nyúló, izgalmas története pedig egy rejtélyes kísérletről szóló body-horror.

Én személy szerint a rövid történeteket kimondottan rövidnek éreztem ­– kivéve talán a kötetet indító Idegenek címűt, amelynek csattanója bizony a kiadvány legütősebbje. Alig kezdtem bele, máris elfogytak ezek a nyúlfarknyi novellakezdemények, nem hagyva bennem sajnos túl mély nyomokat. A hosszabb elbeszéléseket pedig ezzel ellentétben túlnyújtották; néha olyan vargabetűket alkalmazva, mintha maguk a szerzők sem lennének biztosak, merre haladjon tovább a cselekmény. Az arányok tehát még nem kiforrottak. A horror-panelok nem különösebben zavartak, mert kedvenc műfajunkban sajnos kikerülhetetlenek, viszont a novellák csattanója (vagy szimplán a lezárása) többségében nekem nem ütött akkorát. Akadtak, amiket előre vagy legalábbis néhány bekezdés után már sejteni lehetett, másoknál a címválasztás lőtte le a dolgot, egyes esetekben pedig konkrétan hiányérzetem támadt – mintha csak gyorsan végezni akarna az alkotó a történettel, bármi áron.

Mindent összevetve azt kapta az ember, ami egy ilyen típusú antológiától várható: vagyis (még) ismeretlen szerzők debütálását. A kezdeti hiányosságok és/vagy hibák ellenére bízom benne, hogy saját stílusukat, egyéni hangjukat még kereső alkotók idővel – rengeteg olvasással és még több gyakorlással – végül kiteljesednek, és újabb elbeszélések jelenne, meg tőlük nyomtatásban. További sok sikert kívánok nekik!

eyescream